A fehéregyházi Petőfi Múzeum fontos helyszíne az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékápolásának: az intézmény kertjében nemcsak a költő, hanem számos névtelen katona emlékét is őrzik. Tegnap közel 500 ember gyűlt össze, hogy az 1849. július 31-én elhunyt Petőfi Sándorra emlékezzen. Székelyföld mindhárom megyéjének tanácselnöke részt vett a rézfúvósokkal, versekkel tarkított programon – tájékoztatott tegnapi közleményében Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája.
A koszorúzáson jelen volt számos Petőfi nevét viselő egyesület képviselője, valamint több hazai és magyarországi önkormányzat küldöttsége is. Magyarországot dr. Farkas Balázs csíkszeredai konzul képviselte, aki rámutatott: bár 1849-ben sokan nem tudták, hogy Petőfi ott harcolt oldalukon a csatában, az idő múlásával sokan és sok helyen vélték felfedezni, hiszen olyasvalamit képviselt, amire szükség volt. Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke nagy örömnek nevezte, hogy mindhárom magyar többségű megye újra együtt ünnepelhet. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint eleink az 1848–49-es forradalomban vállalták az áldozatot, mert hittek abban, hogy lehet, reménykedtek, terveztek és odafigyeltek egymásra. „Nekünk 167 évvel az esemény után az a dolgunk, hogy a hit, a remény, a szeretet jegyében próbáljunk meg összetartani, próbáljunk meg dolgozni, és higgyünk abban, hogy lehet.” Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke kifejtette: azokra emlékezünk, akik nem futamodtak meg, hanem szembefordultak a halállal is. Petőfi példája mutatja: a jövőnk a hitünk függvényében alakul – ha hiszünk benne, akkor nekünk kedvez! (farcádi)
