Petőfi Sándor egyénisége máig meghatározza nemzeti öntudatunkat, elmondhatjuk tehát: Petőfi nem halt meg, máig él, szabadságvágya továbbra is lángol, arra sarkallva minket, hogy megéljük ezen érzéseket. Ezt az üzenetet fogalmazták meg egyebek mellett tegnap Sepsiszentgyörgyön a költő eltűnésének és halálának 167. évfordulójára emlékezők.
Az uzoni ifjú fúvósok által eljátszott forradalmi dalok, valamint a székely és a magyar himnusz méltó keretet adott a forradalmár költő, valamint a fehéregyházi csata emlékét megidéző szónokok gondolatainak a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban.
Zelenák József evangélikus lelkész szerint Petőfi Sándor életútját Pál apostol szavaival lehet a legkönnyebben jellemezni: nem a félelem, hanem a bátorság, szeret és józanság jellemezte a forradalmár költő lépéseit is. A dinamizmus, bátorság, erő, amellyel Petőfi Sándor a szabadság utáni vágyat képes volt megélni, illetve ezen ideálért az életét is adni, számunkra is követendő példa kell hogy legyen – vélte Zelenák József.
Zsigmond Zoltán gidófalvi iskolaigazgató részletesen ismertette a tavaszi hadjáratot követő erdélyi összeomlás történetét, kiemelve a háromszéki ellenállást. Szavaiból Petőfi Sándor katonai erényei is kidomborultak, a megélhetésért küzdő, a vezetéssel gyakran konfliktusba kerülő hadszolgálatos, illetve a honvédekre csodálatos lelkesítő hatással lévő géniusz egyaránt.
Czegő Zoltán költő arra a kérdésre kereste a választ, mi tette a forradalmár költőt kiválasztottá, mi emelte őt a kor többi nagysága közé. Válasza: a nemzet, amely nemcsak felemelte, de máig ragaszkodik, keresi őt a fehéregyházi csatamezőtől a távoli Szibériáig, hiszen „nem hisszük a véget, melyet megélt a vezér, kit oly rég várt a nemzet”. Czegő szerint a forradalmár költő vállalta az ódiumot: kimondani azt, amit addig mások csak fél szájjal vagy egyáltalán nem mertek.