A két világ közötti, egyre mélyebb szakadékot elég kommunikációs kérdéssel illusztrálni. Míg a diáknapok szervezői már hónapokkal ezelőtt internetes oldalt hoztak létre, ahol az érdeklődők minden információt közöltek a rendezvényről, a háromnapos vetélkedő alatt pedig mindennap friss diáknapilapot lehetett olvasni (ugyanez különben az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon is megtörtént), néhány megyei közintézmény honlapján alapvető információkat nem lehet megtalálni, ráadásul munkatársaiknak egy-egy sajtóközlemény megírása oly nagy megerőltetést jelent, hogy a végeredmény óhatatlanul vagy egy piszkozatlapra emlékeztet, vagy pedig azt tükrözi, mennyire bonyolult is a magyar helyesírás némelyek számára, milyen csintalanok azok a ragok, sehogy sem találni a megfelelőt... És ha a fiatalok kiadványaiban számos nyelvhelyességi hiba fordul elő, ez minden bizonnyal az ökörtől tanul a tinó elvével magyarázható.

Az egyik intézmény által küldött meghívóban például a következő mondattal invitálják az eseményre az érdeklődőt: ,,A verseny megrendezésére a sepsiszentgyörgyi Vállalkozói Inkubátorház ad otthont, mely május 9-én 11 órával veszi kezdetét." Egy másik sajtóközleményben szinte minden műfaji követelmény kimarad — fejléc, aláírás, elérhetőség —, a dokumentum ráadásul a számítógépes szövegszerkesztés alapjait is nélkülözi. A sor folytatható a kampányban használt szórólapokkal, plakátokkal, amelyek egy része helyesírási, nyelvhelyességi hibáktól hemzseg. Csak példaként említjük a ,,szotyori és kilyéni Művelődési Házak" szerkezetet: a kultúra iránti tiszteletet azonban nem a nagy kezdőbetűk indokolatlan használatával, hanem a helyesírási szabályok betartásával lehetne bizonyítani. És remélhetőleg nem az ,,állagmegörző" munkálatok minőségére utal, hogy rövid, nyögő ö-vel ,,végezzük a munkát". Az iskolaépítésről beszélni pedig a jelek szerint legalább akkora kihívást jelent a jelöltek számára, mint a munkálatok elvégzése — erre utal a ,,befejezzük épülő megkezdett iskoláinkat és óvodáinkat" mondat.

A tájékoztatási lehetőségek megfelelő kihasználása talán nem annyira fontos, nem ezen múlik az utak javítása, a fejlesztési tervek kidolgozása, a lakosság kiszolgálása, életminőségének javítása — mondhatnánk. Csakhogy a világ egyre inkább a kommunikációról szól: ettől függ lassan a politikusok jövője, üzletemberek vállalkozása. A baj pedig onnan ered, hogy az ebben megmutatkozó igénytelenség nagyon könnyen a munka általános jellemzőjévé válhat.