A hét esztendeje működő sepsiszentgyörgyi Írisz Házat leginkább fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató központjaként tartják számon, és valóban ez a fő tevékenységi területe a létesítménynek, de kevesen tudják, hogy azok a pszichés problémákkal küzdő felnőttek is befogadó közegre leltek itt, akik az életben elbizonytalanodtak, gyámolításra, támogatásra van szükségük. Közülük négyen alkotják az Írisz Ház zöldövezet-gondozó csoportját, amely a héten az Orgona sétányon takarított.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány által működtetett Írisz Ház három lakóközösséggel, a speciális iskolával és a helyi önkormányzattal kötött szerződést zöldövezet-gondozás céljából, utóbbi az állomási tó és a katonaszobor környékének, valamint a Csíki negyedi szoborparknak tisztán tartására vonatkozik. Az ebből származó bevételből és az alapítvány hozzájárulásával teremtik elő azt az összeget, ami elegendő a zöldövezet-gondozók munkadíjára, a csoport két tagja alkalmazásban dolgozik, ketten ideiglenes szerződéssel. Makkai Péter, az Írisz Ház vezetője szerint nem a jövedelem a legfontosabb, amit foglalkoztatottjaik saját hasznukra megvalósítanak, hanem a mindennapi elfoglaltság, a közösség és az érzés, hogy valakik törődnek velük. A négytagú csoport a héten az Orgona sétányon nyírta a füvet, szedte össze a hulladékot, takarította ki a bokrok alját a hollandiai Erwin Veldman fiatal önkéntes irányításával, aki tavaly októbertől vesz részt ebben a munkában.
A holland fiatalember két esztendővel ezelőtt többedmagával segédkezett a Diakónia sepsikőröspataki Írisz táborában, akkor ismerte meg az alapítvány tevékenységét, és az egyetem befejezése után döntött úgy, hogy egy évet a szervezetnél önkénteskedik. Szívesen vállalta a zöldövezet takarítását, mert gyakorlatias embernek tartja magát, szeret a szabadban lenni, és úgy gondolta, ezáltal hasznos munkát végezhet – mondta lapunk érdeklődésére. Közel egy év alatt azt tapasztalta, hogy a csoport tagjai, akiknek valamilyen okból megbicsaklott az életük és elbizonytalanodtak, motiváltak, hogy valamit tegyenek, rendszeresen jártak és végezték a teendőket, közösségben voltak, és ez mindenképpen a tevékenység eredményeként fogható fel.
Erwin Veldman nem csak a munkában találta fel magát Sepsiszentgyörgyön, folytatta korábbi sporttevékenységét, beállt az egyik küzdősport-csoportba, edzett és különböző versenyeken vett részt, sőt edzőként is dolgozott.
Elmondta, otthoni gyülekezetéből rendszeresen jár egy csoport romániai önkéntes munkára, építkezésben segítenek egy-két hetet, de egy évre nem szokványos, hogy elmenjen valaki önkéntesnek. Ő jószántából jött, nem kellett a lelkész vagy valaki más buzdítása. Szerinte nagyon komplex volt ez az év, azt tapasztalta, Romániában sok minden attól függ, ki mennyire leleményes, míg Hollandiában minden szervezett, csak azt kell tudni, ki hová akar eljutni. „Az önkéntes munka olyan lelki gazdagságot tud adni, amit másban nem kap meg az ember. A mai világban minden a pénzről szól, az ilyen munka pedig arra tud ráébreszteni, hogyan tudjuk az igazi emberi értékeket felmutatni és megerősíteni magunkat ezekben. Az igazi fizetség pedig az, hogy látod az önkéntes munkád gyümölcsét.”
Igény szerint a Diakónia bővítené ilyen irányú tevékenységét, sok megtört életű embernek nyújthatnának még lehetőséget a mindennapi elfoglaltsághoz és egy kis biztos keresethez, ehhez ellenben megrendelőkre van szükség. A zöldövezet-gondozó csoport füvet és bokrot nyír, hulladékot szed össze, virágot és dísznövényeket ültet, télen eltakarítja a havat. Aki őket foglalkoztatja, nemcsak a környezetéről gondoskodik, hanem segít néhány bajba jutott emberen is.
