Diaconu addig pakolt, mint Bogdán az üres pártban, míg átpakolt pártjába tizenegy szociáldemokrata képviselőt, akik közül öt ellen bűnvádi eljárás folyik. Így újrahasznosíthatja ezeket a lejárt szavatosságú politikusokat, akik arra használták volt pártjukat, hogy pénzt mossanak, visszaéljenek hatalmukkal, vesztegessenek és vesztegettessenek, kenjenek és kenettessenek, csúszópénzt adjanak és kapjanak. Pártjába várja a volt miniszterelnököt, Victor Pontát is, aki szerinte a legjobb kormányfő volt a Nagy-Romániát összehozó híres I. C. Brătianu óta.
Különben Ponta is tudja, lenne igény egy kis sovinizmusra, és ezért állítja, hogy „Romániának jó lenne, ha létezne egy nemzeti, nacionalista párt, de modern értelemben, nem túlzásokba menően”. Azt is hozzátette, hogy nincs bajunk a bevándorlókkal. Mi meg azt tennénk hozzá, hogy a kivándorlókkal sincs, hiszen a zsidók és a németek elszeleltek, egyedül a magyarokkal van némi gond, mert nem akarnak kivándorolni, pedig a modern nemzeti, nacionalista pártok eleget mondták: Ki a magyarokkal az országból! vagy: Vissza velük Ázsiába! Miután sajnos már sehol nincs a Vatra, a Román Nemzeti Egységpárt vagy a Nagy-Románia Párt, ideje volt az új, de eszmeiségében (so)vén pártnak, a Diaconu-félének a tettek mezejére lépnie. Hol vannak a régi szép idők, amikor Ciontea, Funar vagy a vad(nacionalista) Vadim hősiesen küzdött a románok érdekeiért? Szerencsére került egy ifjú titán Bogdan Diaconu személyében, aki nyomdokaikba lépve ezt a nehéz terhet, a hon védelmét és a honfibút gyönge vállaira vette és továbbviszi. Mivel, mint már említettem, van nálunk némi igény a rasszizmusra, sovinizmusra, van esély arra is, hogy a következő választáson az alakulat bejusson a parlamentbe. Ott akár a mérleg nyelve is lehet, és tagjai minden nyelvükkel az éppen kormányra kerülő pártok képviselőinek hátsóját nyalhatják, így segítve elő előrelépésüket. Médiatámogatottsága is lesz, hiszen a Realitatea tulajdonosa is beállt közéjük, de a közszolgálati csatornán is van hajlandóság a nacionalizmus szítására, amint ezt sikeresen megtették, amikor a Kolozsvári Magyar Napokon kiforgatták Nagy Feró XX. század című dalát, azt állítván, hogy az Hitler-, Sztálin-, Horthy- és Iszlám Állam-párti, holott pontosan ezeket a diktatúrákat ítéli el.
Diaconu barátunk egyébként már számos nagyszerű törvénykezdeményezéssel rukkolt elő. Például, ha rajta múlna, megtiltaná a közintézményeknek, állami hatóságoknak, önkormányzatoknak, hogy a románon kívül más nyelven kommunikáljanak. Közérdekű feliratokat csak román nyelven lehetne feltüntetni. Tenne arról, hogy a románok ne érezzék magukat idegennek saját országukban, és így tovább. Gondoskodna a külföldi szélsőségesek kiutasításáról és rendezvényeik betiltásáról. Ha például megtiltanák az olyan rendezvényeket, mint a Kolozsvári Magyar Napok vagy a Vásárhelyi Forgatag, nem kellene a rendőrségnek foglalkoznia az ottani (állítólagos) szélsőséges megnyilvánulásokkal. Diaconu az udemeré betiltását is zászlajára tűzte, mert az övétől eltérően az egy szélsőséges románellenes párt. Ha nem lenne, akkor nem is tiltakozhatna, mint most az RMDSZ Brassó megyei elnöke az olyan feliratért, amely a toleráns városban, Brassóban megjelent: „Gyűlöljük a magyar fajt”. Ezt ugyan később lemeszelték fehérrel, de utána ismét megjelent a „Mi továbbra is gyűlöljük a magyarokat…” falfirka. Azért is jó lesz, ha megerősödik a pártja, mert akkor hivatalossá lehet tenni a közismert magyarellenes jelszavakat. Ugyanakkor a választási kampány idején erősebben hallathatja hangját, ami a többi román pártot is arra serkenti, hogy a siker érdekében kiadja magából a legszebb, legnemesebb nacionalista indulatokat, ezáltal kielégítve a választók rasszizmus iránti igényét, és így szavazatokat szerezzen a Diaconu-féle alakulat potenciális híveitől.