34 esztendeje elmúlt augusztus 16-án, hogy ide költöztünk. Akkor is nagy sár volt, s még járda se. Sok-sok mindent átéltünk, de ez a mostani időszak sem múlik el nyomtalanul, ha túléljük. Lett járda, de nem sokáig volt járható: 1990 után kiskocsik parkolóhelyévé vált. Közlekedni sem gyermekkocsival, sem gyalogosan nem volt könnyű. Évről évre nőtt az autók száma, és ez nem volt elég, ide terelték a teherforgalmat is, ami eléggé elviselhetetlenné tette napjainkat. Nemcsak a föld mozgott, hanem a lakásunk is, enyhe földmozgásban éltünk hajnali 4 órától éjfél utánig. S a vele járó szennyezett –  de nagyon szennyezett! – levegő és nagy zaj között... Mindig az volt az érzésem, hogy ez a szép virágról elnevezett utca városunk mostohagyermeke. Nyáron, nagy melegben sok más utcát napi rendszerességgel öntöztek, de ide csak ritkán jutott valami kevés víz. Az utcaseprés, szemételhordás is ritkább, az áramszünet azonban gyakoribb. Kiírták időpont szerint, hogy nem lesz víz, de akkor vették el, amikor nem figyelmeztettek, persze szíves elnézést a visszaadott víz szennye­zettsége miatt nem kértek. Sorolhatnám még... Mi, az itt lakók mindannyian a város adófizető polgárai vagyunk, de ránk csak négyévente van szükség, ha szavazásról van szó.
Bűz van, bűzlenek a kukák, sok a szemét és a felelőtlen ember is. Sok-sok kocsi hoz ide szemetet, van, aki szétrak mindent a kijelölt helyére, mások csak be- vagy ledobják a hulladékot. És egész sokaság van, akik hosszú rúdjaikkal kibelezik a kukákat, és széthányva otthagynak mindent.
Most egy hordozható WC-fülkét is ide tettek, mert szükséges, de amióta itt van, tartalmát nem vitték el. Szép az óvoda és az iskola, de azt nem vette észre egyetlen illetékes sem, hogy a szülők, nagyszülők reggelente a nagy forgalom miatt nehezen jutnak oda, mert nincs átjáró, se rendőr, aki irányítson, ide nem jut senki.
Városunk vezetőinek sok a gondja-baja, de tudomásom szerint vannak beosztottjaik is, akiknek felelni kell a rájuk bízott feladat elvégzéséért. Sok minden történik, és ha lett volna egy megfigyelő kamera, sok minden kiderült volna arról, hogy három és fél hónap, szép nyári napok elteltével miért csak itt tart a lezárt, felújításra váró, igen fontos útszakasz.
A Halmágyi úr által felsorolt hiányosságokat elég szégyenteljesnek találom. Milyen szakmai ismerettel rendelkező elvtársak és urak követtek el ilyen óriási hibákat, amelyek most felszínre kerültek, és akadályozzák a munkálatok haladását?
Annak idején átvette valaki az elvégzett munkát, ami minősíthetetlen. Jaj az itt lakóknak, ha egy felhőszakadás lesz. Nem elég szóba állni a felelőtlen munkát végző felekkel, mert a szó elszáll. Ennyi idő alatt jobb lett volna egy teherforgalmat elterelő út tervezése és megépítése, mert ha elkészül ez az út, és újra körgyűrűvé válik, sok gondot okoz majd.
Ha nincs munkafegyelem, megvan az eredmény. Mértek-léptek, de amit egyik héten beraktak, a másik héten kiszedték, újra mérték és rakták. Minden szanaszét, mint áradás után a határ. A föld, amit kiástak, magasra volt rakva, de nem biztosítottak kijáratot, és így tovább.
Városgazdánk, Czimbalmos Kozma Csaba szerint az érintett szolgáltató rugalmasan, jól reagált a panaszra, de ez szerintem nem elfogadható, mert ha elvállalta, mindenre számítania kell. Ha annak idején jól végezték volna munkájukat, most akadálymentesebb lenne a haladás. Eltelt még egy hét azóta, a vízművek hol tartanak?  Tetszett-e ellenőrizni? Még hány hétnek kell eltelnie, hogy a terepet átadhassák? Lehetetlen helyzet állt elő, de ennek nem szabadott volna akadálynak lennie. Utcánkat már rég meg kellett volna javítani, de halogatták. Városunkban sok-sok utcát felújítottak, sok helyen egyirányú a forgalom, ott csend és nyugalom van, nem mozog a ház...
Igen, dolgoztak a villanyosok is, de meg lehet nézni: a transzformátorház környéke és az úton túli ásások nyoma valamire vár. ,,Mindenki saját üteme, rendszere, szabályzata és gyakorlata szerint történik a beavatkozás, de haladnak” – mondják. Hát ez haladásnak épp nem nevezhető, mert ha igen, Halmágyi úr nem fordult volna a Háromszékhez, hogy megelőzze a cégére zúduló kritikát. A felsorolt súlyos hibák akadályozzák munkájuk időben való elvégzését, és ez rontja cége jó hírét...
Itt is, ott is nekifognak, és nem tudnak határidőre végezni. Ez kifizetődik? Vagy van valami anyagi háttere? Teljes munkacsoport összefogva ütemesebben haladna, mint a szanaszét lapátnyélre támaszkodó emberek...
Halmágyi úr, tessék elhinni, hogy nagyon is zavarja a Gyöngyvirág utcai lakókat ez az építkezés, a mindennapi látvány, a mondhatni csigalassúságú, minősíthetetlen munkavégzés, a semmi igyekezet. És ha arra gondolunk, hogy ne adj’ isten! egy nagy erejű földmozgás lesz, nem fogják tudni, melyik vezeték hol található, vihetik a rajzokat a kezükben, mind sok alkalommal most is. Pedig ez nem találós kérdés.
Itt annyi a változás, hogy az elvtársakból urak lettek.

N. E.