Megkövetem a sepsiszentgyörgyi evangélikus egyházközséget. Előfordul, hogy egy eseményről szóló tudósításból kimarad egyes felszólalók neve, az általuk képviselt intézmény, szervezet, közösség üzenete – amiről gyakran helyszűke, a tartalom vonatkozásában nem feltétlenül meghatározó jellege miatt mond le a tudósító, elviekről szó sincs, hisz a hír, a beszámoló nem tartalmaz véleményt, de a lapzárta miatti sietség, figyelmetlenség is közrejátszódhat. És vannak olyan tévedések, amelyek helyrehozatala kötelező, ilyenkor a magára valamit adó lap helyesbít. Indokolt esetekben teszi ezt a Háromszék is.
Legutóbb alulírott tolla tett pontot a sepsiszentgyörgyi szemerjai református templomban tartott ökumenikus tanévnyitó istentisztelet beszámolójának végére anélkül, hogy megemlítette volna, hogy a református házigazda, a katolikus igehirdető, az unitárius imaközvetítő után az áldást Zelenák József evangélikus lelkész mondta. A sepsiszentgyörgyiek jól ismerik, az érintett nem hivalkodó, nem is kérte a helyreigazítást. Minket ellenben erkölcsi tartásunk kötelez történelmi magyar egyházaink közösségért tett cselekvéseinek felmutatására, mely felekezeteket igen gyakran ér támadás a többségi hatalom és a szélsőséges román politikusok részéről éppen azért, mert túl nagy szerepük van magyar önazonosságunk megőrzésében, erősítésében. Templomokban, iskolákban hirdetik, hogy csak együtt, csak az Istenben bízva, és nem a hatalom, a politikum kénye-kedvére hagyatkozva maradhatunk meg itt, a Kárpát-medencében.
Fontos az összefogás, a felekezeteken felüli magyarságtudat. Ezért nem szabad véletlenül sem megfeledkeznünk – egy tudósítás erejéig sem – senkiről, egyetlen közösségről sem, amely védi, őrzi történelmi gyökereinket, az elődeinktől kapott örökséget, és építi a közös jövőt – legyen református, katolikus, unitárius vagy evangélikus. Aki áldását adja közösségünkre, maga is legyen áldott.
