A divattal együtt változik a faragott fából készült tárgyak piaca. Könnyebb és nehezebb időszakok követik egymást, de aki kitart a fafaragás mellett, előbb-utóbb megtalálja számítását. Nem titok, ebben a szakmában a legjobb reklám az eladott áru. Ha a vásárló elégedett, ő maga hozza az újabb vevőket baráti köréből, akár intézmények közötti kapcsolatok szintjén is. Ezek és még sok érdekes dolog derült ki a Ferencz Botond kovásznai fafaragóval folytatott beszélgetésünk során. Ferencz Botond a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban oktat mesterként, 2006-ban kezdett faragni. Az első időszakban fafaragó barátainak segített, majd egyéni munkákat is elvállalt.
Egy vásárló hozott még négy-ötöt
– Mi késztette, hogy fafaragásra adja a fejét?
– Nem gondoltam, hogy lesz türelmem a fafaragáshoz. A népművészet, a hagyományőrzés azonban közel áll hozzám, így könnyen kapcsolódtam a fafaragók társaságához. Fával korábban asztalosként is dolgoztam.
– Melyek voltak első alkotásai?
– Eleinte a kopjafák és székely kapuk faragásával foglalkoztam. Később fordultam a kisebb dísztárgyak felé, így kezdtem sulykolókat, tükröket, mángorlókat – amit régen vasalófának is neveztek – készíteni.
– Hivatalosította munkásságát?
– Egyéni vállalkozó voltam. A nagyobb munkákhoz azonban segítségre szorultam, barátaimmal közösen dolgoztam, egymagam nem tudtam volna megbirkózni a székely kapukhoz szükséges nagy cserefagerendákkal, főként a hagyományos kötött kapuk esetében.
– Hogyan érzi, vállalkozóként sikeres volt?
– Az első években vitt magával a hullám. Folyamatosan érkeztek a megrendelések, főként a kis székely kapukra és kopjafákra volt nagy a kereslet, de a dísztárgyakat is értékelték. Állandó megrendelőim nem voltak, de az első vásárló általában még négy-öt ügyfelet hozott. Baráti társaságok, polgármesteri hivatalok, egyházak rendeltek tőlem, nemcsak a megyében, az ország más részeiről, Magyarországról is.
Az alkotások
– Felsorolja néhány kiemelkedő alkotását?
– Budapesten az ’56-os emlékművön dolgoztam, a Vajdasági Magyarok Szövetségének felkérésére a pozsonyi csata emlékére készítettem óriáskopjafát. A gyulai Csigakertben álló nagy székely kaput Bodor Jánossal közösen építettük. A kovászna-vajnafalvi református gyülekezet svájci testvérgyülekezetének is faragtam kopjafát. Kovásznán a Trianon-emlékműnél, a baróti temetőben, a kisborosnyói emlékparkban, Kilyénben is vannak alkotásaim, s a sort lehetne folytatni.
– A fafaragáshoz jó minőségű nyersanyagra van szükség. A beszerzés okozott eddig gondot?
– Környezetünkben – mondhatjuk – „dől ránk az erdő”. Miután újból magánkézbe kerültek, még könnyebb volt hozzájutni a megfelelő fához, nem okozott különösebb gondot a kopjafák, kiskapuk anyagának beszerzése. A nagy kötött kapukhoz viszont már illik legalább 30x14 centiméteres cserefagerendát használni, sokszor hét méter hosszút is, ehhez már nehezebb anyagot találni.
– Elmondása szerint minden jól ment, mégis bezárta vállalkozását. Miért?
– Megcsappant a kereslet, kevesebb lett a rendelés, az emberek valamiért eltávolodtak a fából faragott tárgyaktól. Nem lehetett már csak a fafaragásból megélni.
– Esetleg túl sok lett a fafaragó mester?
– Nem. Sőt, kimondottan kevesen vannak, akik csupán a fafaragással keresik kenyerüket.
Felér a kovácsok munkájával
– A faragott fatárgyak piacának pillanatnyi pangása azt mutatja, hogy véglegesen megszűnt a feléjük irányuló érdeklődés?
– Az a megérzésem, hogy egyfajta „nyájszindrómáról” beszélhetünk. Most például a műanyag nyílászárókra, hőszigetelésre nagyobb a kereslet. Elmondhatjuk, nem mindig azt választjuk, amire ténylegesen szükségünk van, hanem sokszor azt, amit másnál látunk. Saját kultúránk csak akkor maradhat fenn, ha igényeljük is azt. Ha más kultúrákat veszünk át, elveszítjük sajátunkat.
– Van utánpótlás a fafaragó szakmában?
– Tudomásom szerint Kovásznán a tanulók házában működik fafaragó kör. De akik oda járnak, azok közül a legtöbben nem folytatják hosszú távon. A fiatal nemzedék inkább külföldön vállal munkát. Nem könnyű a fafaragás, nehéz a tökéletesen megszáradt cserefa megmunkálása, hogy elkészüljön egy kopjafa. Felér a kovácsok munkájával. Sajnos, a hagyományos mesterségeket egyre kevesebben művelik, fogynak a fafaragók, de még inkább a kovácsok, cipészek, szabók, varrónők, szűcsök, tímárok.
– Közéleti szerepet is vállal. Politikával, civil szervezetekkel kapcsolatosan is hallani a nevét. Hogyan illik ez össze a fafaragással?
– Azon szerencsések közé tartozom, akik közéleti szereplésükkel kapcsolatokat építhettek ki. De a közéleti szereplésem összefügg a hagyományőrzéssel, a székelység fennmaradásával is, így tudom ösztönözni ezeknek az értékeknek a megtartására környezetemet.
