1948 előtt létezett felénk magánerdő, közbirtokossági erdő, úrbéri erdő, egyházi erdő és állami erdő. Akkor egy tollvonással, egyik napról a másikra állami erdő lett az egész! Jött is a ,,gyérítés”, tarvágás a javából, de 1990-re még maradt valamennyi a magasabb hegyeken.
A román forradalom (1989) után – talán külföldi nyomásra – az akkori kormány elhatározta, hogy visszaszolgáltatja a földeket, erdőket és más ingatlanokat a volt tulajdonosoknak.
A szentivánlaborfalviak esetében volt egy 67 hektáros közbirtokossági erdő (ó, már hányszor emlegettük!), ami az akkori (és mai) területi felosztás szerint Bodzaforduló város adminisztratív területén fekszik (régen, 1948 előtt Bikfalva területe volt). A szentiváni közbirtokosság vezetősége a törvények és szabályok szerint járt el, amikor az összes szükséges dokumentációval kérte vissza ezt az erdőterületet a bodzafordulói városi tanács restitúciós bizottságától még 2000-ben.
Azóta eltelt 16 esztendő, 192 hónap, 768 hét, 5840 nap, de az ügy még a mai napig sincs elintézve!
15-ször járt a bizottság Bodzafordulón (50 km a távolság, ez összesen 750 km). A prefektúrán – egyetlen prefektus, Fodor Ferenc kivételével – mindenkinél volt a bizottság kihallgatáson, panasszal, követeléssel! Az eredmény nulla!
Legutóbbi bodzafordulói ottjártunkkor kisült egy nagyon érdekes eset: a szentiváni közbirtokossági erdőterületet (amiről térkép van) a bizottság kiosztotta, és kimérte ottani személyeknek, mint magánerdőt. A mostani tulajdonosok egyszerű bejelentés alapján, a gazdasági lajstrom bejegyzései szerint kapták – ingyen – az erdőt.
Hogy ez miképpen lehetséges, azt csak a Fennvaló és ők tudják.
Hogy engedhette meg ezt magának a bodzafordulói bizottság élén a harmadik mandátumát töltő polgármester, aki úgy tett, mintha nem is ismerné az esetet? De az a 6–8 prefektus sem intézkedett a törvények betartásáról, aki ez idő alatt tisztségben volt. A magyar feliratokat, a székely zászlók kitűzését településeink tanácsi épületeire tudták követni, ezekért peres úton ítéltették el és büntették meg a polgármestereket. Településeink jelzőtábláinak rendszeres bemocskolását, az erdők, mezők, földek, egyházi ingatlanok stb. visszaszolgáltatását azonban nem intézik – mert talán nem is akarják.
Az olvasókra bízom ezen esetek megítélését és elítélését talán.
N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva
