– Milyenre sikeredett a 2015–2016-os tanév?
– Egyes sportágakban – birkózás, kosárlabda és atlétika – sikerült teljesítenünk célkitűzéseinket, amelyek a jelenlegi lehetőségeinkhez voltak mérve – válaszolta kérdésünkre Nemes Áron igazgató. – Ezek az eredmények hasonlóak az elmúlt évekhez, de el kell mondanom, hogy nem tudtunk igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Egy eredményesebb periódus után több szakosztályunk próbálja újjáépíteni magát, és megtalálni azokat a tehetséges gyerekeket, akikkel ismét eredményesek lehetnek. Voltak jó eredmények, ezekről a Háromszék is beszámolt, így nem szeretnék külön kitérni rájuk. Mint minden évben, az előző tanévben is igyekeztünk jó szintet tartani, ami által biztosítottuk gyerekeinknek a versenyeken való indulást, és talán ez a munkánk egyik pozitívuma is. Az anyagi hátterünk biztosított, így ott tudunk lenni minden versenyen, amit beterveztünk, továbbá edzőtáborokat szerveztünk, és az sem mellékes, hogy mintegy négyszáz sepsiszentgyörgyi gyereknek adunk lehetőséget a sportolásra, a mozgásra. Ha már szó esett az eredményeinkről, beszéljünk a gondjainkról is. Két szállítóeszközünk is van, de sajnos nincs sofőrünk,  nyugdíjba vonult az autóvezető kollégánk. Továbbá gondjaink vannak a felszerelés biztosításával is, mivel 2006-ban volt az utolsó sportszervásárlásunk. Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalához fordultunk segítségért, s úgy néz ki, kérésünk meghallgatásra talált, és egy picit felújíthatjuk a sportszertárunkat.
– Vegyük sorra a szakosztályokat, lehetőleg az eredményesség szempontjából.
– A 2015–2016-os iskolai év az 55. volt tanintézményünk életében. Megtartottuk a már hagyományos év végi díjkiosztónkat, s legjobbjaink mellett díjaztuk mostani és egykori tanárainkat, de megemlékeztünk azokról a pedagógusokról is, akik az évek során markáns nyomot hagytak a sportiskola életében. Birkózásban összesen húsz érmet szereztünk országos és sportiskolás bajnokságokon, atlétáink hat alkalommal állhattak fel a pódiumra, míg kosárlabdában egy döntős csapatunk volt. Mellettük még több pontszerző sportolónk is volt, akik negyedik, ötödik vagy éppen hatodik helyen végeztek. A zaláni iskolában működik egy birkózócsoportunk, s úgy gondolom, hogy ott roppant pozitív folyamat indult be, és nagyon örvendek ennek a gyümölcsöző kezdeményezésnek. Büszkék vagyunk azokra a gyerekekre, akik Zalánban edzenek, de a Sepsi ISK színeiben versenyeznek, és versenyről versenyre egyre jobb eredményeket érnek el. Ez a programunk még magasabb szintre léphetne, ha saját bentlakásunk és éttermünk lenne, de bízunk abban, hogy előbb-utóbb megvalósíthatjuk ezen elképzeléseinket. Az atlétikai szakosztállyal közösen azon dolgozunk, hogy sportolóink a hideg téli időszakban teremben tudjanak edzeni, és a még épülő Sepsi Aréna lehetne erre a megoldás. Ezt azért mondom, mert ott, ahol jó eredményeket érnek el atlétikában, télen is folyamatosan edzenek, készülnek a versenyekre. Kosárlabdában az U13-as lánycsapatunk a hetedik helyen zárta a korosztályos bajnokság döntőjét, ám az U18-as együttesünk roppant peches módon maradt le az országos döntőben való részvételről. Az elmúlt bajnoki évben először és utoljára hatcsapatos döntőt szerveztek ebben a korcsoportban, s nekünk négy meccsen az utolsó pillanatban csúszott ki a győzelem a kezünk közül, és egy hajszállal maradtunk le a fináléról, valamint egy jó helyezésről. Ennek ellenére jó oldala is van a dolognak, hiszen a csapatban mindössze egy U18-as korosztályú kosarasunk volt, a többiek mind kisebbek voltak, így ennek tükrében úgy gondolom, idén simán ott lehetünk az országos döntőben. Kézilabdában sajnos folytatódik a mélyrepülés, ebben a szakosztályban három kollégánk dolgozik, ám egyikük csapata sem jutott tovább a csoportjából. Várom és várjuk azt a pillanatot, amikor a sportiskolás kézilabdacsapatainkat sikerül elmozdítanunk ebből a holtpontból, s bízom abban, hogy a felnőtt másodosztályos együttesünk tud olyan lökést adni gyerekeinknek és a kollégáknak, amely az előrelépést jelenti. Lehetőségünk van utánpótlást biztosítani egy felnőttcsapatnak, és ezt helyi erőből el kell tudnunk érni! A tornával foglalkozó két kollégánk közül az egyik, Simó Márton nyugdíjba vonult, így a 2016–2017-es iskolai évben már csak Dobolyi Gyula edzővel folytatjuk a munkát. Sajnálatos módon ő sem tud rendelkezésünkre állni, hiszen volt egy balesete, és Bende József egykori kollégám helyettesíti.
– Újdonságok a sportiskolánál?
– Az egyik tornakatedránkat átalakítottuk, és a sportiskolához újra felvettük az asztaliteniszt. Kocsis Balázs lesz az edzőnk, s távlati terveink között szerepel, hogy a sepsiszentgyörgyi Electrica SK alakulatától átkerüljenek hozzánk a tehetséges gyerekek. Új kollégánk van a kézilabda-szakosztálynál is, Mátis Zita, aki a Sepsi-SIC csapatában is játszik.
– Hogy haladnak a munkálatok a sportiskola új székházánál?
– Azt kell mondanom, hogy gőzerővel folynak az egykori Kisstadionban lévő új székházunk munkálatai. Igazából csak azon a téren van haladás, amelyet Sepsiszentgyörgy önkormányzata finanszíroz, azaz a Vasile Goldiş utcában található részen. Haladunk a fenti résszel is, bízunk abban, hogy jövőre elkészül a birkózóedzéseknek és a labdajátékoknak otthont adó terem, továbbá nagyon remélem, hogy két-három éven belül elkészül az egész bázis.
– Akkor a sportiskola továbbra is más tanintézmények termeiben bonyolítja le edzéseit, versenyeit, mérkőzéseit. Milyen az ISK kapcsolata a többi sepsiszentgyörgyi iskolával?
– Az eddigiekhez képest óriásit léptünk előre, még úgy is, hogy korlátozottak a lehetőségeink. Személyes ismeretségek révén jó kapcsolatot ápolunk az iskolák nagy részével, továbbá igyekszünk ápolni, gondozni azokat a tereket, ahol különböző tevékenységet folytatunk és edzéseink vannak. Én azt látom, az iskolavezetők rájöttek arra: pozitív dolog az, ha a gyerekek ingyenes körülmények között sportolhatnak, edzhetnek, s elfogadnak minket, teret biztosítanak tevékenységeinknek. Nyilván a sepsiszentgyörgyi iskolák segítségére fogunk szorulni az elkövetkezőkben is, hiszen a Sepsi ISK új székházának megépítése sem oldja meg teremgondjainkat.
– Célkitűzések a 2016–2017-es tanévre?
– Az előttünk álló tanévben négy-négy edző fog dolgozni a birkózásban és a kosárlabdában, továbbá hárman-hárman foglalkoznak kézilabdázókkal és az atlétákkal, míg tornában és asztaliteniszben egy-egy kollégánk tart majd edzéseket a gyerekeknek. Mint minden évben, most is az a célunk, hogy egyéni sportokban minél több érmet gyűjtsünk össze az év végére, továbbá labdajátékokban – itt elsősorban gondolok a kosárlabdára – két döntős helyezést is szeretnénk elérni. A kézilabdáról sem akarok megfeledkezni, így azt vettük célba, hogy felzárkózzunk az országos élvonal közelébe.