Évente megemlékezünk az 1848-as hősökről, de őt soha nem említjük. Pedig ő is beírta nevét az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonai történetébe, s évente megemlékeznek róla a veszprémi Alsó-temetőben, ahol nyughelye található. Ezért mi, sepsiszentgyörgyiek bár most, születésének 185. évfordulóján hajtsunk fejet a szabadságharc Sepsiszentgyörgyön született honvédjének emléke előtt.
Mint neve is mutatja, német családban született 1821. október 24-én. A Vendrei nevet 1867-ben vette fel. Katonai képesítést Kézdivásárhelyen szerez, és 21 évesen belép a császári hadseregbe.
A Batthány Lajos kormányának hadügyminisztériuma a délvidéki hadszíntérre küldi huszárezredét, ő akkor már hadnagyi rendfokozatban szolgál, és Kiss Ernő tábornok segédtisztje. Katonai érdemeit elismerik, októberben már mint százados a bánáti hadtest vezérkarában találjuk. Kiss Ernő tábornokkal együtt kidolgozott haditervük alapján verték le a temesközi szerb felkelőket.
1849 elején Damjanich vezérőrnagy seregében mint őrnagy a Tisza középső szakaszán folyó harcokban vesz részt. Itt a szolnoki csatában (1849. március 5.) a katonai érdemrend III. fokozatával tüntetik ki. A tavaszi hadjáratban Damjanich hadtestének segédtisztje.
Rangfokozatban egyre feljebb jut. Júniusban már ezredes, s mint ilyen, 1849. június 26. és október 5. között Klapka György vezénylete alatt részt vesz a komáromi csatában (július 2. és július 11.) a komáromi vár parancsnokaként.
Miután Klapkáék leteszik a fegyvert, és a kapitulálók ezért mentesülnek a felelősségre vonástól, hazatér, mérnökként dolgozik egészen a kiegyezésig.
Közben megnősül, felesége 1858. június 26-án fiúgyermekkel ajándékozza meg itt, Sepsiszentgyörgyön: Ferenccel – a későbbi elismert komikus színészről van szó.
A kiegyezés után ismét katonai szolgálatba lép, Budapesten a Honvédelmi Minisztérium osztálytitkára, majd tanácsosa. 1871-ben kinevezik Szeged Honvédkerületi parancsnokának. 1888-ban tábornoki rangfokozatban nyugdíjba vonul, és Veszprémben telepedik le. Érdemeiért nemességet kap.
1893-ban hunyt el. Síremlékét Veszprémben 1901-ben közadakozásból készítik el (fotó). E sírkertben számos ismert és ismeretlen honvéd nyugszik, de az évente tartott megemlékezés sírjánál zajlik.
A komáromi vár „szürke eminenciását” 2008-ban Hudi József történész, levéltáros így méltatta: „Amikor emlékezünk, emléket állítunk a jövőnek is, mert jól tudjuk, hogy csak azon emlék dacol az idővel, melyet valaki emel magának.”
Érdemes kiemelni hadtörténeti foglalatosságát. Elsősorban Kiss Ernőről írt visszaemlékezést, memoárjában a szabadságharcról kevésbé ismert adatokat ír le, ezek között találunk olyan írást, melyből kitűnik, hogy kiállt Görgei Artúr mellett.
Legyen e pár sor az emlékezet első jele itt, szülőföldjén.

Jancsó Árpád