Ötszáz éve, 1517-ben indult el a nyugati egyház megújulási törekvése, amelyet reformáció néven ismer az egyetemes egyháztörténelem. Az elmúlt évszázadok sokat alakítottak a jelentős esemény értékelésén, amely döntően meghatározta az európai és később a világkereszténységet is. Ma lehetőség nyílik a tényekből kiindulva és semmiképp sem egymás ellenében a lényegre rámutatni, amely nem más, mint az egyház szüntelen reformjának a szükségessége. Az evangéliumokból is láthatjuk, hogy már az apostolok között is voltak nézeteltérések, és később, a misszió során az Apostolok Cselekedetei is beszámol belső feszültségekről. A megoldás mindig a Szentlélek segítségével történt, s ez érvényes a jövőre nézve is.
A pápaság társadalmi megerősödése hatalmi törekvéseket is jelentett, mely nem szolgálta a Krisztus által akart egység, az egy és egyetlen egyház igazi célját. A tanítástól eltérő jelenségekre az első évezredben számos zsinat válaszolt, de a kelet–nyugati egyházszakadást a XI. században (1054) már nem lehetett elkerülni. A pápai udvar botrányai VI. Sándor (1492–1503) és II. Gyula (1503–1513) idején joggal váltották ki Luther Márton neheztelését (1517), s ez a kiközösítést követően (1521) tragikus szakítást eredményezett.
Az első szakítást továbbiak követték, de sok esetben az érzelmek döntöttek az elkülönülésben, és a helytelen vallási magatartást és tevékenységet abszolutizálták, mely így párbeszédre képtelenné tette az érdekelt feleket. Évszázadokon át zajlott a másik megbélyegzése és ellehetetlenítése a pápa elleni protestálás és az új egyházi közösségek elleni fellépés következtében. Úgy tűnt, az egység végérvényesen megtört, mert a „reformált” keresztények nem fogadták el a pápaságot, a pápaság pedig „szakadároknak” nevezte a római egyháztól eltávolodott közösségeket.
Az egyház azonban nemcsak intézmény, hanem a hit továbbadásának a helyszíne is, legyen szó bármilyen egyházról. A római egyház már a reformációt követő évtizedekben beismerte hibáit és sok területen elkövetett visszaéléseit, de arra még nem volt képes, hogy evangéliumi szellemben válaszoljon a jogos kifogásokra. Erre évszázadokon át kellett érlelődnie. A reformáció nagy tanulsága katolikus oldalról, hogy sohasem az emberi bírálat, hanem az isteni kinyilatkoztatás és a Szentlélek által irányított vezetők együtt képesek a felmerülő kérdések tisztázására. Jóllehet a római egyházat a hit követelményei ösztönözték a hagyomány és a Szentírás értelmezésének védelmében, név szerint egyetlenegy reformátort sem említ a Trienti Zsinat (1545–1563) a maga tanítását megfogalmazó szövegeiben.
Végül a 20. század hozta meg valamennyi egyház számára a higgadt gondolkodást és az egységkeresés sürgető vágyát, amely elindította az ökumenikus mozgalmat. A múlt „emlékeinek fájó sebeit gyógyítva”, a római katolikus egyház többszörös önvizsgálatot tartva számos alkalommal bűnbánatot tartott, és bocsánatot kért Istentől és a „különvált” testvérektől az egység ellen elkövetett bűnökért. Megtette ezt a II. Vatikáni Zsinaton (1962–1965), és megtette a 21. század kezdetén (2000. március 12-én), II. János Pál pápa nyilvános bűnbánattartása során. Ma egymás értékeit és őszinte hitét kell felismerni és tanulni egymástól. Ez folyamatos kötelessége valamennyi kereszténynek/keresztyénnek. Ennek egyik nyilvánvaló jele katolikus részről az „ecclesia semper reformanda” gondolat átvétele a katolikus tanításba azzal a megfontolással, hogy az egyházat Krisztus szüntelenül az örök reformációra („ad hanc perennem reformationem”) hívja.
Dr. Kránitz Mihály
A szerző a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
