Csák János, Fellegi Tamás, Habsburg György, Christopher Mattheisen, Martonyi János, Rost Andrea, Szalay-Berzeviczy Attila, Szép Fruzsina és Zwack Sándor személyében kilenc nagykövete lett a 2024-es budapesti olimpiai és paralimpiai pályázatnak, a tisztségre felkérteket tegnap mutatták be. A magyar pályázat budapesti látogatóközpontjában tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a nagykövetek a továbbiakban részt vesznek a pályázat, valamint a magyarországi olimpia- és paralimpiarendezés gondolatának hazai és nemzetközi népszerűsítésében, támogatásában, s nyilvános szerepléseik alkalmával is megosztják a budapesti játékokkal kapcsolatos gondolataikat a közönséggel.

A második világháború táborait megjártak között  általános volt a megállapítás, hogy nyugaton jobban éltek a hadifoglyok, míg keleten, a szovjet lágerekben temérdek szenvedés jutott osztályrészükül. Ez részben igaz is volt, de nyugaton sem fogadták a magyarokat gÅ‘zölgÅ‘ gulyáslevessel vagy fehér paplanos ággyal. Szállásuk és étkeztetésük gyakorta gyatra, és számos helyen a bánásmód sem volt különb. Ez többnyire, akárcsak keleten, az adott táborparancsnokok kedvétÅ‘l, mentalitásától függött. A nyugati táborok legfontosabb elÅ‘nye a szovjetunióbeli lágerekkel szemben az volt, hogy a foglyok sokkal hamarabb, már 1946 tavaszán hazatérhettek. A második világháború végén mintegy 300–350 ezer magyar katona, levente és civil hadimunkás került a nyugati szövetségesek fogságába. Ma már egyre kevesebben élnek azok közül, akik tudnak mesélni arról, hogy milyenek voltak a táborviszonyok Németország és Ausztria megszállási övezeteiben, Belgiumban és Franciaországban. A kevés túlélÅ‘k egyike volt a kézdivásárhelyi Kiss ErnÅ‘, aki ez év július 7-én hunyt el életének 94. évében. Alább az Å‘ visszaemlékezéseit közöljük.