Addig kellene ütni a vasat, amíg meleg, s úgy tűnik, most igencsak forró. Ez derül ki, ha a román vezető politikusokat, véleményformálókat hallgatjuk. Akkora aggodalommal követik a világ sorsának alakulását, oly félelem uralkodott el országuk sorsát illetően, hogy azt hihetnénk: itt a vég kezdete, kelet és nyugat egyaránt a békés és demokratikus, egységes sziget összeomlásán dolgozik.
Vészforgatókönyvek egész sora látott napvilágot az elmúlt napokban, egymást érik a népszerűséghajszoló riogatások. Hallhattunk eszmefuttatást arról, miként fuldoklik Románia az őt körülölelő nagy oroszbarát tengerben, egyetlen reményük a deveselui rakétapajzs maradt, amellyel már nemcsak a NATO érdekeit szolgálják, de a demokráciát is védelmezniük kell. Olyan is akadt, aki még tovább lépett a fantáziálásban, úgy látja: Orbán Viktornak, Putyin barátjának sikerült az új amerikai elnök, Donald Trump kegyeibe is beférkőznie, és most már egy-kettőre elintézi Románia szétdarabolását. Végeérhetetlen az elkeseredett siránkozás, amely amennyire nevetséges, annyira elgondolkodtató is: valóban komolynak érzik a veszélyt? Kampányfogásról van szó, fontosabb témákat próbálnak kerülni egy álprobléma napirendre tűzésével, vagy valós lehetőségnek látják a százéves Nagy-Románia vesztét? Talán ők is látják, hogy a trianoni döntés során összeeszkábált országok rég széthullottak? Félelem, rossz lelkiismeret vezérli a mostani riogatókat vagy csupán a nagy román nemzeti öntudatot kívánják ébren, készültségben tartani?
Hogy merre alakulnak a nagy világpolitikai játszmák, nem tudhatjuk, de itt, Romániában valami van a levegőben, és jó lenne ezt okosan, ügyesen kihasználni. A decemberi választások után nem kormányra kellene igyekeznie az RMDSZ-nek – bárki kerül hatalomra, valószínűleg megkörnyékezi –, hanem a kampány során megfogalmazott magvas, olykor egészen radikális ígéretei megvalósításáért kellene nagyon határozottan kiállnia. Ellenzékből, hogy külföldön is hitele legyen felemelt szavuknak. Kormányba simulva apró engedményeket elérhetnek, de az már bebizonyosodott: az igazán fontos célok legfennebb csak kemény szembenállással kizsarolhatóak. Ha úgy érzi a mindenkori román hatalom, politikai és szellemi elit, hogy van vesztenivalója, ha szembesül azzal, hogy nyugalmáért fizetnie kell. Ha végre egyértelművé válik számukra, hogy elüldözni, beolvasztani nem tudnak, vagy teljesítik jogos követeléseinket, százéves ígéreteiket, vagy felforgatjuk a világot, és minden mostani rettegésük valósággá válik.