Farcádi Botond
Vajha egyszer ünnep lenne a parlamenti választás számunkra, romániai magyarok számára! Vajha egyszer megélnénk, hogy ideológiai meggyőződés alapján voksolhassunk! Hogy az legyen a döntő, mit állít egyik vagy másik párt például az állam szerepéről a gazdasági életben. Vagy egyház és állam viszonyáról. És vajha egyszer ezek lennének számunkra a legfontosabb kérdések!
De távol, nagyon távol állunk ettől. Számunkra a választás mindig csak őrlődés, vívódás, állandó önmarcangolás, nem ritkán a külső, román államhatalommal szembeni egységes fellépés szükségességére, a közösségünk iránti felelősségtudatunkra, nemzeti értékeink iránti elkötelezettségünkre apelláló érzelmi zsarolás közepette is. Talán az önkormányzati választást leszámítva – amikor legalább Székelyföld egy részében érvényesül valamiféle olyan-amilyen erdélyi magyar pluralizmus –, az összes többi voksolás: az államelnöki verseny, az európai parlamenti, a romániai parlamenti megmérettetés, mind a kisebbik rossz megkereséséről szól. No meg talán a fogcsikorgatásról, arról, hogy adjunk még egy esélyt, az utolsót, ismét a legutolsót, de most már tényleg, aztán, ha semmi sem változik, soha többet...
Örökös vívódásunk újabb fejezete zajlik most, a vasárnapi parlamenti választást megelőzően. Menjünk-e el voksolni, s ha igen, kire? A román alakulatok ezúttal sem vesznek tudomást rólunk, a legminimálisabb üzenet megfogalmazását sem tartják érdemesnek, így hát marad a kérdés: érdemel-e újabb esélyt az a magyar szervezet, amely eddig valahogy mindig eljátszotta bizalmunkat, s Bukarestbe jutván egyszeriben másodlagossá váltak számára legfontosabb közösségi célkitűzéseink? Szavazzunk-e még egyszer az RMDSZ-re csak azért, mert magyar, bár jól látjuk: legtöbb helyzetben tökéletesen úgy viselkedik, mint bármelyik román párt? Higgyünk-e a megújulást hirdető szólamokban, ha – bár vannak új arcok – a jelöltek jelentős része a kis lépések politikáján edződött „régi motoros”?
S bár mondanánk: nem, nem érdemel, nem szavazunk, nem hiszünk – vajon igazunk van-e olyan körülmények között is, hogy tényleg egyre nehezedik a nyomás rajtunk, szaporodnak jogsérelmeink, s hogy gyakorta legalábbis furcsa eljárások során állítják félre vezetőinket? Vajon igazunk lehet-e akkor is, ha az ország százéves fennállásának ünneplésére készülők talán végleg zárójelbe tennék, letudnák a magyar közösséget, ha az új kormány hivatalba lépése után újra, sokadszorra fenyegethet egy olyan közigazgatási átszervezés réme, amely révén feldarabolhatják, beolvaszthatják Székelyföldet?
Nehéz kérdések, súlyos dilemmák ezek – de hinnünk kell, hogy vívódásunk olyan válaszokhoz vezet, amelyek valamiképpen közösségünk javát szolgálják.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
