Sokan szidják és gyűlölik a szolgálatos feljelentő néven elhíresült volt polgártársunkat. Szerintem inkább sajnálni kell.
Sajnálni, mert nehéz lehet ilyen súlyosságú magyar-fóbiával, ekkora gyűlölettel élni.
Képzeljük el, mekkora teher lehet állandóan a magyar feliratokat, székely szimbólumokat bogarászni, kiterjedt hálózatot működtetni, hogy a legeldugottabb helyeken is rábukkanhasson egy-egy ottfelejtett történelmi emlékre, netán a renitens, magukat őslakosnak tekintő, nem létező személyek által kitenni merészelt jelképre, feliratra. Éjjel felriadni, hogy vajon nem jelent-e meg valahol egy új magyar nyelvű felirat, netalán egy újabb zászló vagy a zaj, nesz, nem a magyar vagy székely himnusz távolról hallatszó foszlánya-e. Folyton gyártani a következő per iratcsomóját, követni a folyó pereket, nehogy kifusson az esetleges fellebbezési határidőből.
És mindhiába e sziszifuszi munka, ezek az emberek még mindig ott vannak, élik életüket, a saját kultúrájukat és nyelvüket használva. Elmenekült ebből a gyűlölt környezetből, de a gyűlölettől nem tud szabadulni. Minden energiájával muszáj tovább küzdenie. Nincs egyedül, bár társai fogyatkoznak. Kisebb részük lassan kezd gyógyulni, nagyobb részük rohamosan öregszik, és az utánpótlás sem a régi már. Úgy néz ki, egyelőre sikerült kiűznie az állami intézményekből a magyar szimbólumokat, feliratokat, a magyar nyelv használatát. Most meg ismét retteghet, hogy a parlamentbe beszavazott magyarok nehogy újból keresztbe tegyenek.
Nagy gondja, hogy a házakon, helyi szervezetek épületein tömegesen jelenik meg a székely zászló, hogy már az ország legeldugottabb helyén is ismerik, talán többen, mint a románt. Időt, energiát, pénzt nem kímélve üldözi a magyar emlékeket. Hogy közben a román zászlók rongyosak, szakadozottak, a feliratok hiányosak? Hát ez nem az ő területe, neki a magyarokkal kell küzdenie.
Hát kedves honfitársaim, erősítsük immunrendszerünket, lehetőleg ne fertőződjünk meg e pszichikai betegségtől. Ragaszkodjunk kultúránkhoz, nyelvünkhöz, hitünkhöz, normális életvitelünkhöz, de vegyük figyelembe a környezetünket is. Könnyebb elfogadni a másikat, mint állandóan hadakozni. Ahogy mondják: a kutya ugat, s a karaván halad. Az energiát, amit az állandó hadakozásra fordítanánk, fordítsuk inkább saját épülésünkre. Szívósan építkezve, identitásunkat nem feladva ott, ahol eddig és ezután is élni fogunk. Elég rég élünk ezen a tájon, saját kialakított társadalmunkban, hogy az ilyen fertőzéseknek ellen tudjunk állni, megmaradjunk annak, aminek születtünk.
Szakács Béla
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
