Pár nappal ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy Dacian Cioloş kormányfő mégsem terjeszti elő Verespatakot a Világörökség-listára, azzal indokolva döntését, hogy a régi kormánynak már korlátozott hatáskörei vannak, és erről sem rendelkezhet. A másik érv az volt, hogy a világörökségi előterjesztés jelen pillanatban az ország számára kedvezőtlenül befolyásolná azt a pert, melyet a Gabriel Resources kanadai vállalat indított Románia ellen a verespataki beruházás meghiúsulása miatt. Cioloş szerint a vállalat azzal érvelhetne, hogy Románia kettős játékot folytatott, ugyanis ellentmondás áll fenn a kiadott bányászati engedély és a falu kulturális örökségét védeni hivatott kezdeményezés között.
Cioloş meghátrálása újabb ellenlépéseket, tiltakozó akciókat váltott ki a civil közösség körében. A de-clic portál tüntetést kezdeményezett a kormánypalota előtt, és internetes aláírásgyűjtést indított, amelyben tízezer ember kérte a miniszterelnököt: engedélyezze a világörökségi jelölés leadását. A verespataki Alburnus Maior Egyesület elkeseredett hangú közleményben tudósított arról, hogy a kormányfő elárulta az ügyet, ugyanis korábban számos alkalommal kijelentette: Verespatak méltó lenne a világörökségi címre, és minden szükséges lépést megtesz azért, hogy a település felkerülhessen az UNESCO listájára. Mindezek mellett egyes jogi szakértők is Verespatak mellett foglaltak állást. Claudia Ciobanu, az Euractiv elemzője szerint a kanadai nagyvállalattal szembeni alperesi félelmek alaptalanok, ugyanis Verespatak már a bányászati engedély megszerzése idején rendelkezett országos örökségvédelmi státussal, amiből egyértelműen következhet UNESCO-felterjesztés, a vállalatnak tehát már első pillanattól számolnia kellett a bányaprojekt bukásának kockázatával.
A civil közösség január 3-án adta le a kormánynak az összegyűjtött aláírásokat, miközben mindenki tudta, hogy másnap lesz az új kabinet eskütétele. Már-már fölöslegesnek, értelmetlennek tűnt a kérés, amit a de-clic Facebook-oldalán megjelenő kommentek is tükröztek, amikor kisebb csoda történt: Corina Şuteu leköszönő kulturális miniszter felelősségvállalásával, a külügyminisztérium támogatásával és a kormányfővel való konzultációt követően leadták az iratcsomót az UNESCO-nak.
Nyilván nagyon fontos, hogy ki kicsoda ebben a történetben, ha más lett volna a miniszterelnök, a kulturális miniszter – akiben mellesleg nemrég csalódtunk a csíksomlyói búcsú világörökségi felterjesztése ügyében! –, ha más személyek más üzeneteket fogalmaztak volna meg ennek az évek óta tartó Verespatak-kampánynak a története során, talán nem tartanánk itt. Az sem biztos még, hogy valóban felkerül Verespatak a Világörökség-listára.
Mégis jó tudni, hogy van értelme a civil kiállásnak, hogy az élet és a természeti értékek tisztelete felülírhatja a pénz hatalmát, s egyszer felnőhet oda a civil társadalom, hogy a politikusok és az üzletemberek érdekei ellenére ellehetetlenítse az olyan monstrumok tevékenységét, mint amilyen Rétyen is működik, közvetetten támogatva az illegális erdőpusztításokat.