A tájat még hó lepte, az ágakat dér, a kis patak téli álmát aludta a jégtakaró alatt. Nem csoda hát, ha szaporán szedte a lábait Csörgő, a kis fekete kutya. Azon igyekezett, hogy estére már valami ház közelébe érjen, nehogy a szabadban aludjon, egy fa tövében, mint tegnap. Nem is sietett már, de szaladt a havas országúton, amikor egyszerre csak hallja, hogy megszólítják. Oldalt néz, hát egy tiszta fehér kacsa szólongatja őt az út széléről.
– Hová, hová, fekete kutya?
– Miért kérdezed, fehér kacsa?
– Én csak azért, mert nagy út van előttem, gondoltam, hátha együtt mehetnénk, te fekete kutya.
– Ugyan, miféle nagy út van előtted, te fehér kacsa?
– Az édesanyámat keresem, te fekete kutya!
– Aztán hol van az édesanyád, te fehér kacsa?
– A városban, te fekete kutya!
– Hát akkor egyfelé visz az utunk, mert én is a városba megyek, én is az édesanyámat keresem, te fehér kacsa! Hanem ide hallgass! Akármilyen kacsával mégsem állíthatok be egy olyan híres nagy városba. Még megszólnának a városi kutyák. Miféle kacsa vagy te tulajdonképpen, jártál-e iskolába?
– Iskolába nem jártam, mert mifelénk nincs kacsaiskola, de sokat tanultam én, te fekete kutya!
– Hát kitől tanultál olyan sokat, te fehér kacsa?
– A bölcs öreg kacsáktól, te fekete kutya! Künn, a réten, meg a folyóban.
– Majd elválik, te fehér kacsa! Ha három kérdésre meg tudsz felelni, akkor együtt mehetünk. Még segítek is megkeresni az édesanyádat. Először azt mondd meg, miért folyik a folyó előre és nem hátra?
A kacsa még nem is gondolkozott, rögtön ráfelelte:
– Azért, mert nem tud megfordulni!
– No, ezt tudod. Most akkor azt mondd meg, miért nőnek felfelé a fák, miért nem lefelé?
Ezen se sokat gondolkozott a kacsa, kész volt a felelettel:
– Mert ha lefelé nőnének: leesnének róluk a madarak!
Tetszett a fekete kutyának a kacsa talpraesett válasza, most már csak a harmadik kérdés volt hátra:
– Azt mondd meg, te fehér kacsa, hogy hány nap van egy esztendőben?
Ezen már gondolkozni kellett a kacsának, de erre is megfelelt:
– Mindennap eggyel kevesebb!
– Nahát! Ilyen okos kacsával se találkoztam még soha! – kiáltotta a fekete kutya. – Most már mehetünk együtt abba a híres, nagy városba.
– De bizony nem mehetünk – mondta most már a kacsa. – Sok rokonom él a városban, mit szólnának azok, ha egy akármilyen kutyával meglátnának? Három kérdésre felelj te is, ha meg tudsz rájuk felelni, akkor rögtön útra kelhetünk. Először azt mondd meg: miért esik az eső?
Hát ez nem volt nehéz kérdés, abban a pillanatban ráfelelt a kutya:
– Mert másképp nem tudna lejönni a földre!
– Látom, ezt tudod. Most arra felelj: miért jön éjszaka a nappal után?
– Még ezt se tudnám, te fehér kacsa? Hogy a nappal is aludhasson éjszaka!
– Most már csak egyet kérdezek, te fekete kutya. Ha erre is felelni tudsz, nem szégyenkezem miattad a városban. Azt mondd meg: hány hét a világ?
– Hű, a macskafáját neki! – kiáltotta a kutya. – Ez már nehéz kérdés! De várjál csak, tudom már. Minden héten eggyel kevesebb!
Erre aztán szépen egymás mellé álltak, nekivágtak az útnak, és meg sem álltak a híres, nagy városig. Hogy aztán mi történt velük a városban, azt is elmesélem nektek nemsokára.
