Az idősgondozási pénzalapok megvonása nem meglepő intézkedés, mert a hajlott korú betegek a népnyelv szerint is mehetnek a poroson, a társadalomnak nincs szüksége rájuk, csak útban vannak. Így gondolkozhat Lia Olguţa Vasilescu munka- és családügyekért felelős miniszter asszony is, mintha ő nem öregedne meg, vagy nem tudná, milyen sors vár rá. Éppen egy nő, egy anya, akinek lehetnek öreg szülei és rokonai is...
Nem találok nyomdafestéket tűrő kifejezéseket az ilyen rendelkezések minősítésére. Mikor az ország orvoshiánytól szenved, a kórházak pedig túlzsúfoltak, akkor vonják meg a segítséget azoktól, akiket az elhivatott, felkészült civil szervezetek, a Diakónia vagy a Caritas munkatársai otthon is el tudnak látni! Ilyen is csak nálunk történhet meg, hogy az idős, beteg emberek életét központi utasításra lehetetlenítsék el!
Megyénkben a Diakónia 340, a Caritas pedig 150 időskorú személyt részesít otthoni gondozásban: ennyi rászorulót hova tudnak befogadni, hol tudnak ellátni az állami intézmények? Ezt nem gondolják meg a nappal adók és éjjel elvevők. Nekik könnyű, mert külföldön kezeltetik magukat, hozzátartozóikat, hiszen mindenük megvan. És nem elég, hogy az országot kifosztották, most az időskorú betegektől is elvonják a támogatást... Meglep, hogy az RMDSZ interpellációval fordult a miniszter asszonyhoz, mert nemigen szoktak beleszólni a helytelen törvénykezésbe – de nagyon remélem, hogy lesz eredménye a fellépésnek, hiszen összesen majdnem hatezer idős személyről van szó, akik nem részesülnek szociális ellátásban. Közben az egyik tévécsatornán szinte örvendezve jelentette be egy hölgy, hogy az elmúlt évben hány nyugdíjas hunyt el. Hát ennyit ér egy ember élete?
id. JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos
