Bardocz Barna egyik jeles munkája, a Széchenyi-egyetem rektori jogarának bemutatásán
Meghalt Győrben egy Mester, aki harminc évvel ezelőtt a Székelyföldről, az erdővidéki havasok öleléséből indult, hogy a lelkébe tarisznyált útravalót, Erdély, a magyarság ősi kincseit saját ,,szavaival", fémbe, fába, kőbe álmodott legendáival, míves-csodás alkotásaival, ékszereivel Győrnek, a világnak ajándékozza.
Meghalt Bardocz Barna ötvösművész, aki a mesék földjén — Benedek Elek szomszédjában —, Nagybaconban született 1946. október 10-én. Marosvásárhelyen, majd a budapesti iparművészeti főiskolán végezte tanulmányait, ahol Hefter László évfolyamtársa volt, barátja lett. A neves győri üvegművész szerint Bardocz Barna mindenkor a saját útját járta.
Azt csinálta, amiben hitt, és két végéről égette gyertyaéletét. Soha nem engedett sem a divatnak, sem a hatalomnak, boldogan csinálta, amire rendeltetett. Szobraival, plasztikáival a családjától, a Teremtőtől kapott hűség üzenetét adta tovább.
Az elmúlt talán másfél évtizedben a nagy murális munkák híján saját birodalmába, a kövek, ékszerek, színek és fények, az arany és az ezüst örökkévaló világába vonult vissza. A régi mesterek szemébe nézve tanulmányozta a csipkeszövés mintáit, és saját művekké — ékszerekké —, nyakpántokká, nyakláncokká, rekeszzománccal díszített kitűzőkké, medálokká, gyűrűkké adaptálta az ősi textiltechnikát. Bardocz Barna különös, egyedi színfoltot teremtett a kortárs ötvösművészet hagyományokat tisztelő ágában.
Meghalt Bardocz Barna, akinek a földi pályán 62 esztendő adatott. Haza akart térni a székely hegyek közé, most végleg hazaért... (-)
