Kisgyörgy Zoltán felvétele
Nem lehet oly messze, hogy személyes ismeretség révén ne jöhessen létre testvértelepülési kapcsolat a távoli magyarországi megye települése és Lécfalva között. Fél évtizedes Merenye és Lécfalva kapcsolata, s nem egy lécfalvi ismerkedett már a zalai tájjal. A negyedik lécfalvi falunapokra érkező vendégeket mint régi ismerősöket és barátokat köszöntötték háromszéki testvéreik. Győrbíró Gyárfás és felesége, Tünde készséggel szólt a testvérfaluról, ahol már többször megfordultak.
Ünnep és szénacsinálás
A magyar vendégeket Szőcs Levente nagyborosnyói alpolgármester fogadta, aki rövid ünnepi köszöntőjében Lécfalva és a hozzá tartozó Várhegy múltjáról is beszélt, többek között azt is említette, hogy a lécfalvi Székely bánja várát János Zsigmond fejedelem építtette a háromszéki székelyek féken tartására, de mert a székelység kiváltságjogait a fejedelmek nem akarták tiszteletben tartani, Mihály vajda segítségével a várat a háromszékiek földig rombolták. Hiába mondta ki az 1603-ban összeült országgyűlés, hogy újra fel kell építeni, a megkeseredett háromszékieket arra nem lehetett rávenni. A vár köveiből az ott birtokba jutó báró Szentkereszti család szeszgyárat és istállókat építtetett.
Harangszóra gyűlt a falu, a templomban t. Németh Zoltán nagyborosnyói beszolgáló református lelkipásztor hirdette Isten igéjét. Nagy volt az öröm, mert a magyarhoni vendégek emlékkopját faragtattak a két település közötti baráti kapcsolat és együttműködés emlékére. Mire megérkeztek a merenyeiek, a lécfalviak felállították a református lelkészi lak és a templom előtti kis térre a kopját. A faragómester a pávai Rhéti József.
Zala állította, Lécfalva szerelte - Kisgyörgy Zoltán felvétele
— Ezt a falunapot az önkormányzat és a helyi képviselők szervezték — tájékoztatott Szőcs Levente. — Ezzel az alkalommal írtuk alá a kapcsolat hivatalossá tételéhez szükséges jegyzőkönyvet, okiratot.
— Ezt a falunapot az önkormányzat és a helyi képviselők szervezték — tájékoztatott Szőcs Levente. — Ezzel az alkalommal írtuk alá a kapcsolat hivatalossá tételéhez szükséges jegyzőkönyvet, okiratot.A helybeli iskolások és óvodások ünnepi műsorral kedveskedtek, melyet Kertész Tibor Barna és Deák Anikó óvónő tanított be. Fellépett a zágoni tanulók művészeti csoportja. Bemutatót tartott a helybeli tűzoltócsapat, ,,hadd csodálkozzanak a magyarok — mondták —, hogy itt, nálunk még kézi pumpával oltják a tüzet, de az sem akármilyen, mert működőképes és magyar, 1893-ban jött ki a gyárból. Verseny, verseny, de a legnagyobb szám a tűzijáték. Ilyen még nem volt Lécfalva történetében. A zoltáni fúvósok térzenéje és táncmuzsikája is a fülünkben cseng még. Jó volt ez a kétnapos ünnep, szünetelt a szénacsinálás. Ha nem lesz eső, a sarjúval nem kell bajlódnunk. Ha messziről szemléljük a határt, szépnek, üdének látszik, de közelről magán viseli a szárazság jeleit". ,,Egyik fűszál telefonon kell hogy közlekedjék a másikkal, olyan gyér egy-egy helyen a fű" — jelezték humorosan a lécfalvi gazdák.
Mire jó a göröngyös út?
Szégyen Kovászna megyére, hogy a Lécfalva felé tartó bekötőút szinte járhatatlan — mondta Zakariás Attila lécfalvi képviselő —, de minden rosszban szokott lenni valami jó, pontosabban az, hogy ezen a leromlott és göröngyös útszakaszon nem közlekedhet a nagyborosnyói iskolabusz, így még az elkövetkező iskolai évben is megmarad, működni fognak Lécfalván a gimnáziumi osztályok, ugyanis a felső ciklust már ebben az évben — az alacsony tanulólétszámra hivatkozva — meg akarták szüntetni. Az utat már évek óta ígéretekkel javították, ennél többre nem jutott. Az erre a célra kiutalt 500 millió régi lejből százat már elköltöttek a papírformaságokra, a tervezet elkészítésére. A maradék pedig még egy gyenge minőségű makadámút elkészítésére sem lenne elég.
— Így van — jegyezte meg Kertész Tibor Barna igazgató. — Létszámcsökkenés nem lesz, öten jönnek első osztályba, és hárman végezték el a nyolcadikot. Enyhe létszámbeli gyarapodás figyelhető meg. Egyébként kormánypénzből, ha jól tudom, 500 millió régi lejből megkezdték az iskola épületének a feljavítását. Jelen pillanatban a tetőszerkezeten dolgoznak. Lesz új esővízcsatorna, és reméljük, hogy korszerű illemhelyek, kézmosók is készülnek.
Nyári gondok
Bartha László nagyborosnyói polgármesterrel arról is beszélgettünk, hogy ebben a faluban a földvagyont még nem szolgáltatták vissza, s az egyik legnagyobb baj a legelővel van, mert szűkös, és abból is többen igényeltek vissza a 247-es törvény értelmében.
— Tudom, miről van szó — jegyezte meg Zakariás Attila tanácstag. — Nem rossz a gondolat. Olyan személyeknek akarják visszamérni, akik eladnák a falunak a területet, vagy hosszú távra bérbe adnák, s akkor megoldódna a legelő kérdése. Ezt nem lehet halogatni, mert itt a szárazság, legelő kell, honnan harapjon a jószág?
A képviselő elmondta, 52 világítótestet szereltek fel a faluban, egyelőre rendbe tették a közvilágítást. Kijavították a kultúrotthont, újrapadolták, meszeltek, kijavították az esővízcsatornákat. Ez mind tanácsi pénzből készült. A közművelődés irányításával Bitai Gábort bízta meg a tanács.
*
Ma már múlt időben beszélhetünk a sikeres falunapokról. Közös összefogás eredménye volt. Az anyagiak oroszlánrészét a községi tanács állta, a kiadásokban része volt a helybeli egyháznak, s köszönet a szponzoroknak: a nagyborosnyói Galvano Product Kft.-nek és Andrássy Gézának.
