Szeptember elején viszont a magyar külügyminiszter kereste fel román kollégáját. A két ország közti jószomszédi (v)iszony állandóan fokozódik, akár a nemzetközi helyzet. Az őszi tárgyalások olyannyira gyümölcsözőek voltak, hogy Szijjártó Péter vidáman ment haza, mint edzett férfi mulatság után a kocsmából. Aztán hamar kijózanodott, mert mint látogatása után egy nappal kiderült: az ígéretek ellenére a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot mégis bezárják. A „baráti gesztusra” válaszként Magyarország úgy döntött, nem támogatja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe.
Közben másik két nagyhatalom vezére is fenyegette (és máig is fenyegeti) egymást, mégpedig  Trump, az Egyesült Államok elnöke és Kim Dzsong Un, Észak-Korea vezére. Utóbbi kijelentette, ha Amerika nem fér a bőrében, meghinti atommal. Kim Dzsong Un azzal is ijesztgette amerikai kollégáját, hogy állandóan nála van az atomháborút indító piros gomb. Mire Trump azt válaszolta, hogy az övé nagyobb és hatékonyabb. Csak nehogy valamelyikük véletlenül álmában ráfeküdjön és megnyomja, mert akkor mi is megnézhetjük magunkat. Jobb lesz, ha bölcsködni valami egyebüket veszik elő, azzal játszadoznak, és azt mérik össze.
Közben szeptemberben az is kiderült, Ukrajna nagyon szeretné, ha polgárai megtanulnának ukránul, ezért még azt az áldozatot is meghozná, hogy betiltsa kisebbségei anyanyelven való oktatását az ötödik osztálytól kezdve. Ebből is nemzetközi bonyodalom keletkezett. Pedig fel kellene venni Ukrajnát is az Unióba, és akkor nyugodtan azt teszi kisebbségeivel, mint a többi uniós ország, mert azután már a kutya sem foglakozik velük. Elég, ha az állatok, a melegek, a bevándorlók és a zaklatottak gondjait nyakukba vették. Szerencsére az ügyben a döntőbíróságnak felkért Velencei Bizottság mind Ukrajnának, mind a reklamálóknak is igazat adott, így mindenki boldog lehet. A kisebbségiek és azok támogatói tovább hápoghatnak anyanyelvükön és a gyerekek Ukrajnában, ötödiktől tanulhatnak – csakis ukránul.
Európában tavaly választások is voltak. A britek azt választották, hogy angolosan lelépnek az unióból. Franciaországban, a gall kakas hazájában egy fiatal kakas, Macron került a francia szemétdomb tetejére, az osztrák sógoréknál egy még fiatalabb kakaska, a 31 éves Sebastian Kurz. Most már nem köhög úgy az unió, mint korábban, mikor Ausztriát majdnem kiátkozták, mert a szélsőjobb jutott hatalomra. Szeptember végén viszont Németországban ismét a vén tyúk, Angela nyert, aki azóta is egybekapirgálna egy új kormányt, de sehogy sem jön össze neki. Ellenben a katalán népszavazáson a függetlenségpártiaknak akkora sikere volt, hogy majdnem torkuk szakadtából kukorékolták ki függetlenségüket, és csak azért nem tudták megtenni, mert a spanyol kormány befogta csőrüket, torkukra forrasztotta a szót, és az unió is kontrázott, mint nagybőgő a bennmaradást zengő egyesült zenekarban.
Nálunk közben kiderült, hogy az egységes nemzetállam tulajdonképpen két párhuzamos államból áll. Reméljük, hogy a két párhuzamos (állam) nem a végtelenben fog találkozni és egyesülni, hanem az egyesülés százéves évfordulójáig valamelyik eltűnik, és ismét csak egy és oszthatatlanná válik Románia, amiben a romániai magyaroknak is jut majd egy kis hely a Nap alatt. Máris tettek egy gesztust, december 18-át a nemzeti kisebbségek napjának nyilvánították. Ennek ünneplése kissé szomorkásra sikeredett, mert a magyarok mégis inkább március 15-ét szeretnék nemzeti ünnepüknek.
Nálunk az év vége is eseménydúsra sikeredett, mert a törvényhozás szorgalmasan herélte meg és pofozta át a parlamenten az új igazságügyi törvényt.
Közben gyászosabbra is fordult az ország hangulata, mert Mihály király román király (el)léptetett fakó lován a mennyei királyságba, és ami nagy királyunk halála után úgy hangzott: Meghalt Mátyás, oda az igazság!, most azt mondják: Meghalt Mihály, oda a királyság! Elkergettük ugyan hetven évvel ezelőtt, aztán az új demokráciában sem láttuk szívesen, de mostanra már nagyon megszerettük. Nemhiába volt az amerikaiaknak is a halott indián a jó indián, a románok számára is halott király a jó király.