Régi sepsiszentgyörgyi családból indult. Édesapja, Szánthó András átlag feletti értelmiségi volt, a világ dolgait figyelő, azokat megérteni akaró hajlamát tőle örökölhette. A Székely Mikó Kollégiumban érettségizett 1962-ben. Matematikatanárként indult életútján, de rövidesen elvégezte a filozófia szakot is. Az új pálya felé vonzódás is jelzi érdeklődésének átirányulását a társadalomtudományok, ott is a népélet, népművészet, a hagyományrend  kutatása, tanulmányozása felé. A 70-es évektől felváltva Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában élt, dolgozott, szülővárosában a Népi Művészeti Iskolában, Csíkszeredában a Csíki Múzeumban néprajzosként, majd a Hargita Megyei Művelődési Tanács népművészeti szakirányítója lett.
Közben járja az országot, a gyimesi és a moldvai csángókat, a hagyományőrző vidékeket, dél-erdélyi szórványtelepüléseket (Szakadát, Halmágy, Moha stb.) látogat meg, keres és kutat, tanulmányoz nyelvet és kultúrát, a faluközösségek megőrzött emlékeit, a társadalom rétegződését, illetve az abban beállt változásokat, népviseletet, a népművészet  – szövés és hímzés – motívumvilágát, családot és szokásrendet, a gyimesiek táplálkozásrendjét, a családot és annak változásait a korban, a régi és mai életformák különbözőségeit. S eredményeit könyvekben, tanulmányokban dolgozza fel. Munkássága jellemzője a mindent megérteni akarás s a kutató hozzáállás. Nemcsak feltár – ezt is teszi, átmenti a múlt értékeit a jelenbe –, de folyamatokat vizsgál, összevet, párhuzamokba állít, elemez, következtetéseket von le, tehát mindennek, amivel foglalkozik, tudományos, továbbgondolásra lehetőséget adó jellege van. Így – nem mint szakma, hanem mint módszer – hasznára válik matematikusi előképzettsége is nemcsak  egész tevékenységét meghatározó igen erőteljes racionalizmusában, pontosságra  való hajlamában. Függvényekbe, táblázatokba foglal, valószínűség-számításokat végez, tudományos  következtetéseit tételekbe foglalja. Csak egy-két  példa erre:
„A családtervezés felmérése paradox eredményre vezetett – összegez – Családszociológiai felmérés egy sepsiszentgyörgyi lakónegyedben c. írásában, arra, hogy népességünkben nem beszélhetünk tulajdonképpeni családtervezésről. A házasság előtt álló fiatalok családelképzelése vagy romantikus jellege miatt irreális, vagy nem is létezik. Fiatal, érettségizett lányok vonakodva és elképedve válaszoltak: »hogy is lehet ilyesmit kérdezni?« Érdeklődtünk az iskolában, osztályfőnöki órán beszéltek-e ilyen problémákról? »Igen – válaszoltak –, de egyikünk sem szólt egy szót sem, hallgattunk.« Olyan területen végeztük kutatásunkat, ahol a probléma felvetése talán lényegesebb az esetleges, helyi megoldások ajánlásánál. Általános érvényűnek tartjuk az ifjúság hiányos felkészítését.”
Az Egyszerű keresztmetszet Málnás művelődési életéből című írásából: „A jövő generáció ígéretessége felbátorít arra, hogy összefoglaljam a hagyományápolás, alkotó továbbfejlesztés tennivalóit: 1. Az itt összegyűjtött balladákat és magnóra vett népdalokat széles körben kellene ismertetni, tanítani. 2. A nőbizottság a téli estékre szervezzen szövőkört. (…) 3. A helyi folklórból több előadást volna jó bemutatni a faluban. Valahogy úgy vagyunk, hogy könnyen törünk pálcát a falusiak felett önforrású művelődésük elhagyásáért, holott mi, városiak is csupán fogyasztói vagyunk ezeknek a »termékeknek«, nem tudunk hatékonyan segíteni a falusiaknak kincseik megőrzésé­ben. Megszaporodtak a hobbiból gyűjtők, cserekereskedelmet is folytatnak a tárgyakkal. Nem egy esetben úgy fölvásárolták már a korsókat, kancsókat, máktörőket, kályhacsempéket, régi kézimunkákat, hogy egy tájmúzeum összehozására nem található egyetlen darab sem. ”
Mindig véleményt nyilvánít, ahol lehet, harcol tollával. A két kedvenc kutatási területét – a szociológiát és a néprajzot – egymás mellé állítja, átviszi az egyiket a másikba, s ez lesz munkásságának egyedi jellegzetessége. No meg a mindent egybefogó racionalizmus.
Itthon kifejtett szaktevékenysége bő két évtizedre rúgott.
Elmenetelének előzményeire így emlékezett: „Figyelemmel kísértük férjemmel, Gézával a román kormány erőltetett asszimilációs politikáját és intézkedéseit, próbáltunk védekezni ellene, adatokat gyűjtöttünk a diszkriminációról és kijuttattuk a külvilágba.”
1981-ben a szekusoknak felkészítőt tartottak arról, hogyan kell meggyőzően érvelni a moldvai magyarok román mivoltáról, hisz elmagyarosodott románoknak kell tekinteni őket. Abban az időben a moldvai csángók székely-magyar származását emlegetni hazaárulás-féle bűnnek számított.  A felkészítő szövege eljutott hozzá is. „Lefordítottuk, legépeltük több példányban, és eljuttattuk tőlünk nyugatabbra. A szekusok kiderítették, hogy többek között én is ludas vagyok a felkészítő anyag terjesztésében és fordításában. Faggattak, vallattak….”
Könyvei, írásai már nem jelenhettek meg.
„Két kötetem nyomdakész (volt): Perefernum levelek és a  Középajtai genealógia az 1400-as évek végétől. Mindkét kéziratot dugdostam, és amikor eljöttünk Amerikába, odaadtam egy családnak megőrzésre. Mire azonban visszavehettem volna tőlük, a megőrzők meghaltak.”
Amerikában is megpróbált az ott élő magyarság szolgálatába állni, s tanult ott is, képezte magát. „1990-ben felvettek a New York-i egyetem Ph. programjára. Tanítottam is ott két évig magyar helyismeretet és nyelvet… Tanultam négy évig. Szociológia volt a főszakom, politológia és filozófia a mellékszakom. 1993-ban letettem a kvalifikáló vizsgát, majd 1997-ben a kandidátusi vizsgát is.  Soha nem érvényesítettem.” 
Elmenetele mérhetetlen veszteség volt hazai magyar tudományosságunk számára. Megszakadt ezzel alkotó tevékenysége, ám hagyatéka így is különleges és sajátos értéke romániai magyar kultúránknak. Emlékezzünk hát  rá, s őrizzük örökségét.
A család döntése szerint hamvait a nyár folyamán helyezik örök nyugalomba a szülőföldben.