Az 1567-es adóösszeíráskor Bölön 130 portájával még Háromszék legjelentősebb települése volt, nagyobb, mint maga Sepsiszentgyörgy, így nem csodálkozhatunk, ha ,,az unitárius Róma" néven emlegették a későbbiek során. Hajdani gazdagságának kiemelkedő jele a hatalmas várfallal körülvett vártemplom. A várfal gazdag reneszánsz pártázata számos kutatót vonz a helyszínre, e változatos díszítőelem híven tükrözi, hogy a vakolatban lévő 1617-es évszám nem közönséges graffiti, hanem a várfal pártázatos felékesítésének valódi időpontja.
A falon belül épült régi templomnak hányatott sors jutott: 1720. május 12-én hatalmas tűzben semmisült meg, a Székely Népben 1943-ban megjelent tudósítás szerint ekkor égtek el az egyházközség iratai is. Az 1789-es vizitáció az egyházközség szép nagy, bolthajtásos és mennyezetes (tehát bizonyára kazettákkal ellátott) templomát emlegeti, jelezve az eklézsia fokozott erőfeszítését az Isten hajlékának széppé tételére. De a település ezt az épületét sem használhatta sokáig: az 1802-es földrengéskor a torony ráomlott a templomhajóra, jelentősen megrongálva azt.

1893—94-ben az egyházközség Pákei Lajos, a híres unitárius építész tervei alapján emelteti fel a klasszikus szerkezetű, a várfaltól kissé idegen, de impozáns méretű templomát. A megépült új templom 1895. augusztus 25-én már jelentős egyházi esemény a helyszíne: ekkor tartották itt az unitárius zsinatot.
A Székely Nemzeti Múzeum nemrég digitalizált üvegnegatívjain jól látszik a régi pártázat. Gere István fotója néhány esztendővel a templom építése után, 1898-ban készült. A templom előtt összegyűlt népes sereg jelzi, hogy a faluközösség ekkorra már lelkileg is sajátjának tekintette az új épületet. Az ugyancsak ekkortájt készített másik fotón a temető felől fényképezték a templomot, így színvonalas felvételen tekinthetjük meg a bölöniek másik hírességét, a gyönyörű kopjafás temetőt is.