Vetró András kiállítása a Vármegye Galériában

"Régi álmom valósult meg, hisz otthon is érzem a megbecsülés szelét, de érdemes, hogy az ember megmutassa magát más művészeti és kritikai környezetben is" – mondta lapunk kérdésére a kiállítás megnyitója után a szobrászművész, aki hangsúlyozta: bár édesapja olyan neves mesterektől tanult, mint Kisfaludi Strobl Zsigmond, Sidló Ferenc, Medgyessy Ferenc, nem sikerült bemutatkoznia a budapesti közönség előtt, így ezt a kiállítást az ő emlékének szenteli.
Vetró András az anyaság, a vívódó ember, a bohóc témakörben ismert sorozataiból vitt magával kisplasztikát, domborművet, rajzot és a szívéhez, értékrendjéhez oly közel álló híres emberekből is jó néhányat. Amint a Háromszéknek elmondta, határkőnek tekinti első egyéni budapesti kiállítását, amelynek megnyitóján egykori osztálytársai, tanítványai közül is többen jelen voltak. Ugyan­akkor köszöni Banner Zoltánnak és Bereményi Gézának a tárlatnyitón elhangzott méltatást, Kulcsár Edit házigazdának azt a húszéves kitartó munkát, ami által sok erdélyi képzőművésznek sikerült bemutatkoznia a magyar fővárosban.
Az alkalomra megjelent, igényes kivitelezésű Vetró-katalógus előszavában Kovács Árpád művészettörténész többek között azt írja Vetró András művészetéről: "egyszerre történeti és filozofikus, egyszerre mitologikus és groteszk. Fontosnak tartja érzékeltetni a szabadságharc küzdelmeit, de egy sor kitörési kísérlet is tetten érhető szobraiban a kötöttségekből, a világból vagy éppen az anyagból. Vet­ró nagy hangsúlyt fektet a narrációra, mondanivalója sokrétű, néha epizódszerűen áll össze, ám sohasem egyformán. Hajlamos arra, hogy meghagyja az esendőség, a töredezettség lát­szatát. A tragikumban, a groteszkben és a fennköltben egy­aránt benne van egy finom irónia, szellemesség." A Vár­me­gye Galériában november 20-ig nyitva tartó kiállítás olyan válogatás, amelyből a látogató a Kovács Árpád által vázolt művészt ismeri meg, megtoldva azzal, hogy a közvetlen élmény arra is rávilágít, ami az alkotások mögött rejlik.