Várady menekülése és elfogása
Várady titokban Márkosfalvára, majd onnan Bélafalvára menekült. A katonai hatóságok erőteljes nyomozást indítottak a katonai felkelésben részvevők ellen. Már október 10-én megkezdték a bibarcfalviak letartóztatását.
Várady fejére jutalomdíjat tűztek ki. A Bélafalván rejtőzködő Váradyt és Bálint Áront – özvegy Bíró Istvánné árulása után – a hűtősökkel együtt Tuzson Lajos bíró elfogta, és Kézdivásárhelyre kísértette. A szabadcsapat tizennégy tagját letartóztatták. Őket Váradyval és Bálint Áronnal együtt Marosvásárhelyre vitték.
Az 1854. április 7-én keltezett sepsiszentgyörgyi katonai hirdetésben olvasható, hogy a Váradyt feljelentők jutalomban részesültek. Bíró Istvánné száz aranyat, Tuzson szintén annyit, és egy ezüst érdemjelt kapott, a letartóztatást végrehajtó „Hűtősöknek pedig 50 darab arany jutalom adatott”.
A mozgalomban rész vett háromszékiek túlnyomó többsége elmenekült, elrejtőzött, alig néhányukat sikerült letartóztatni. A mozgalomba bekapcsolódottak nagyobb számára következtethetünk abból, hogy a Várady közvetlen vezetése alatt álló szabadcsapat, valamint a mátisfalvi Benő Miklós által felfegyverezhető sereg legalább száz főre rúgott.
A háromszéki elítéltek
A marosvásárhelyi hadi törvényszék 1854. április 6-án hozta meg az ítéletet. A tizenhat vádlottból tizenkettőt halálra, egyet 18 évi és hármat 15 évi sáncmunkára ítéltek. Schwarzenberg herceg 1854. április 10-én Várady József, Bartalis Ferenc, Bertalan László és Benedek Dániel kötél általi halálra ítélését jóváhagyta, a többiek büntetését 15–18 évi várfogságra mérsékelte. Nekik a „gályarabságnál súlyosabb büntetést kellett letölteniük”. Elemezve az elkövetett „bűntetteket” és a kiszabott büntetéseket, megállapíthatjuk, hogy az ítéletek célja a megfélemlítés volt. A halálraítéltek kivégzését 1854. április 29-ére tervezték.
Az Udvarhely vidéki katonai parancsnokság 1854. május 5-én „hirdetményben” tette közzé a 14 személy ellen megfogalmazott vádiratot. Megemlítik, hogy az első 11 személy vallomást tett, míg az utolsó 3-nál „bebizonyosodott” az, hogy részt vettek a Kossuth Lajos vezette titkos mozgalomban. Közös céljuk az osztrák császár hatalmának a felszámolása volt, ezért „Guerilla [gerilla] csapatban” állomásoztak az erdővidéki hegyekben.
Az ítélet sorrendjében ismertetjük az elítéltek származását, életkorát, családi helyzetét és foglalkozását. Várady József katolikus vallású volt, míg a többi elítélt református. Szabó Áron és Bartalis Ferenc kivételével fiatalok, 19 és 30 év közöttiek. A 14 elítéltből 9-en bibarcfalviak. Ha hozzájuk számoljuk a későbbi kivégzett két bibracfalvi mártírt, akkor a 16 elítéltből 11-en bibarcfalvi, többnyire egyszerű földműves emberek. Mivel mindnyájan vállalták a szabadságért folytatott küzdelmet, mindegyikük megérdemli, hogy az utókor név szerint is megismerje őket. A vádirat az első négy személy bűneit egyenként ismerteti, míg az öt-tizenkét és a tizenhárom–tizennégy személyekre vonatkoztatva együtt.
1. Várady József bánpataki (Gyulafehérvár vidéki), 26 éves. Foglalkozása jogász, „megvizsgált országos ügyvéd”.
2. Bartalis Ferenc bibarcfalvi, 41 éves, négy gyermek apja, gazdálkodó, azaz „mezei gazda”.
3. Szabó Áron bibarcfalvi, 51 éves, nős, három gyermek apja, földbirtokos.
4. Szász Lukács illyefalvi, 21 éves, nőtlen, kerékgyártó.
5. Dimény István bibarcfalvi, 26 éves, nőtlen, földműves.
6. Bertalan István bibarcfalvi, 28 éves, nőtlen, szűcs.
7. Bardotz Dániel nagybaconi, 30 éves, nőtlen, csizmadia.
8. Bakó Sámuel bibarcfalvi, 19 éves, nőtlen, földműves.
9. Benedek Dávid bibarcfalvi, 20 éves, nőtlen, földműves.
10. Ostváth Bertalan bibarcfalvi, 21 éves, nőtlen, földműves.
11. Bálint Áron kőröspataki, 26 éves, nőtlen, a „Gróf Coronini 6-ik gyalog sor ezredbeli szabadságos katona”.
12. Jakab Károly középajtai, 30 éves, nőtlen, haszonbérlő.
13. Bartalis István bibarcfalvi, 26 éves, nőtlen, földműves.
14. Ostváth Sámuel bibarcfalvi, 29 éves, nős és három gyermek apja. Foglalkozása szerint földműves és a Gróf Coronini 6. gyalog sorezredben „szabadságos közlegény”.
Ismertették az elítéltek bűneit is. Váradyról írják, hogy Kossuth ügynöke és a forradalmi sereg vezetője volt. Makk ezredes helyetteseként, „vezérkari Kapitányi ranggal” szervezte a székely fegyveres erőt. 1853. október 3-án Szabó Áron segítségével három szekér élelmet, fegyvert szállított Bibarcfalváról „a farkas mezei erdőkben táborban szállott” zendülők sereggé formálása céljából. Itt kiosztotta a fegyvereket, követeket küldött fegyverbe szólító felhívással Csíkba és Háromszékre. A sereg élelmezésére erőszakkal rekviráltak.
Bartalis vádiratában szerepel a felségárulás. Mint levélhordó, kétszer járt Bukarestben Makk ezredesnél, akitől írásbeli és szóbeli utasításokat hozott. Várady Bartalist főhadnagyi rangra emelte. Bűne volt az is, hogy Váradyt Zoltánból Bibarcfalvára költöztette, befogadta házába addig, amíg Szabó Áronhoz költözhetett. Váradyval együtt tevékenyen részt vett a Baróton, Köpecen, Szárazajtán, Vargyason és Csíkszentimrén folytatott szabályszerű toborzásokon. Személy szerint szervezte be és eskette fel a szabadcsapatba Bertalan Istvánt, Szász Lukácsot, Dimény Istvánt, Bardotz Sámuelt és másokat. A Szabó Áron lakásán tartott gyűlésekre többször hívta testvérét, Bartalis Istvánt.
Szabó Áron vádiratából kiderül, hogy tudott a székelyföldi forradalmi hadsereg megszervezésének tervéről. 1853. augusztus végén saját házába befogadta Váradyt. A tábor számára segített beszerezni az élelmet, szükséges italt, és azt a saját szekerein a felkelőkhöz szállította.
Szász Lukács Várady küldetéséről, a közös célokról Bartalis Ferenctől értesült, amikor 1853 tavaszán belépett a mozgalomba. Segítette Váradyt Zoltánból Bibarcfalvára költöztetni. 1853. október 2-án fegyveresen csatlakozott a csapathoz. Október 3-án Várady kérésére Háromszékre ment, hogy a mozgalom ottani tagjait, valamint Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön élő ismerőseit felszólítsa a toborzásra.
Dimény István, Bertalan István, Bardotz Dániel, Bálint Áron, Ostváth Bertalan, Bakó Sámuel, Benedek Dávid és Jakab Károly közös bűne az volt, hogy Várady felhívására táborba szálltak 1853. október 2-án, és felfegyverkezve a csapatban maradtak. Az első három elítélt még esküt is tett, míg Dimény István vállalta, hogy mozgósítsa a csíki szervezkedőket.
Bartalis István és Osváth Sámuel katonákat toborzott, és október 2-án csatlakoztak a csapathoz, mindketten élelmiszert, fegyvereket és poggyászt szállítottak a táborba. Miután a táborból hazatértek, nem tettek jelentést.
Az említetteken kívül Háromszéken másokat is börtönre ítéltek. Így például a sepsiszentgyörgyi Márk Istvánnét, Mihály Annát, a Baróton lakó dr. Jakabházi Jánost, szotyori Nagy Tamásné Vajna Teréziát. Benkő Rafaelnét például 18 évi börtönre ítélték, melyből öt évet a hírhedt csehországi börtönökben töltött.
