A Persányi-hegység nyugati lábánál, a hegyek és az Olt között terül el, ahol minden talpalatnyi földparcellát kihasználnak. Legelő- és erdőterülete jelentős. A szomszédos apácaiak mindig emlegették: „gyere Dakkra csepűért!” A csepű az egykori kendertermesztésre-áztatásra emlékeztet. Évtizedekkel ezelőtt népes bivalycsordája volt, melynek emléke már a múlté.
Székely eredetű népe (amint népviselete is tükrözi) zömében unitárius vallásban él, s egyháza jelenleg a Háromszék-Felsőfehéri egyházkörünkhöz tartozik. Lakói békében, egyetértésben élnek a görögkeleti vallású, de magyarul is beszélőkkel. Túl azon, hogy altalaja nagyon változatos, kiemeljük mészkővidékét, ami nemcsak a hasznos kőzetéről ismert, hanem a Poklos-patak menti kőfülkékről, melyek karsztmorfológiai szempontból is kutatásra várnak. A Datki szurdokvölgy – éppen ezért – Brassó megye egyik természetvédelmi területe. Két szomszédos román falu választja el a környező magyar és vegyes lakosságú területektől: délen Oltbogát Olthévíztől, északon pedig Mátéfalva Alsórákostól. Közigazgatási szempontból Olthévízhez (Hoghiz) tartozik. Aszfaltozott bekötőútja leromlott, de iskoláját, kultúrotthonát felújították. A rendszerváltás utáni években ma is élő testvértelepülési kapcsolatot kötött a falu a vegyes felekezetű Pusztaföldvárral (Békés megye). Datkon korszerű panziót építettek, jó kiindulópontja ez a környék turisztikai látnivalói felé tartó túrautaknak. Falufelelőse Kallós Zsigmond, s a 349 lelket számláló unitárius egyházközség fiatal lelkésze Major László, egyházgondnoka Kallós Ince magánvállalkozó. Temploma műemlék jellegű, harangtornyában egy 17. századi, műkincs értékű harang szól. A falu jeles szülötteként emlegetik Szén Mihály (1881–1970) lelkészüket, aki közel fél évszázadig szolgálta a gyülekezetet, tizenhat hívével átszenvedte a millennium idején történt etnikai atrocitásokat. Jeles papja volt a falunak az író, könyvszerző Jánosfalvi Sándor István (1804–1979), aki Árkoson is szolgált. Meglátogattuk a falu elemi iskoláját is, ahol Szén Olga tanítónő kalauzolt. Iskolakönyvtári támogatást nyertek a Kölcsey Ferenc Alapítványtól. Tizennyolc magyar tanulót és huszonnégy óvodást oktatnak, a román osztály zöme román anyanyelvű roma, öt gyerek pedig román nemzetiségű. A magyar művelődési élet egy részét a lelkész vállalta magára. Tizennégy tagú dalárdájuk is van, miként Szénné Kallós Olga kórustag elmondta, fiatalítása elengedhetetlen, bár az ifjak kissé távol tartják ettől magukat.
– A volt kántori lakás felújításának folytatása az idei feladatunk. Ebben az évben is megszervezzük a nyári gyerektábort – sorolta elképzeléseit a fiatal lelkész. – Meg fogjuk ünnepelni az öregek vasárnapját, és kortárs-találkozókat is szeretnénk szervezni. Él nálunk a farsang hagyománya. Nőszövetségünk maszkás felvonulást szervez, farsangi délutánt is tartunk, a népi humor bemutatására Veress László sepsiszentgyörgyi színművészt akarjuk meghívni. Kórusunknak névadó és zászlóavató ünnepséget szervezünk, Tóth Gyula jeles kórusalapító énekvezérünk nevét veszi fel.
2012 áprilisában a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület közel négyszáz könyvet szállított adományként a település közössége számára.
Kisétáltunk a temetőbe, ahol megcsodáltuk a jellegzetes datki faragott fejfákat (kisméretű és színezett kopjafák). Annyiban hasonlítanak a szomszédos alsórákosi gombos fákhoz, hogy karcsúak, de tetejükben nem ékeskedik az Alsórákoson szokásos zömök és nagy tulipánbimbó, ellenben az is egyedi, hogy a fejfákra tojásdad, avagy szív alakú deszkadarabot illesztenek, és arra írják fel az elhalt nevét és adatait. Megérett az idő arra, hogy nyomdafestéket lásson minél hamarabb ennek az egykori Nagyküküllő megyei falunak a kismonográfiája. Az idő rohan, és nagy úr a felejtés.
