Az Európai Bizottság illetékes szervei úgy döntöttek, hogy ez évben Európa egyik kulturális fővárosa a dániai Aarhus lesz. Hogy a tisztelt ,,döntőbíróság” milyen kritériumokat vesz figyelembe, arról keveset tudunk – de azt igen, hogy évekkel korábban meg kell pályázni a megtisztelő címet. Többet akartam tudni a nyertes városról, s mert nem tudok világjáró bakancsba lépni, levettem a polcról a mindentudó lexikont.
Ezt olvastam: Aarhust a középkor folyamán Arusnak nevezték, az izlandi krónikákban Áross-ként ismerték. A későbbiekben hívták Aarsnak és Oesnak is. Jelenlegi nevét a 17. századtól jegyzik. A viszonylag ritkán lakott Jylland-félszigeten fekszik. Nagyrészt a Kattegat partján fekvő kikötő köré épült. Déli irányból erdők határolják a települést. Története a viking korra nyúlik vissza: püspöksége 951-ben már létezett, de a település feltehetőleg 770 előtt jött létre. Kedvező fekvése miatt a kereskedelem volt a lakosok meghatározó foglalkozása. Ebben az időszakban földsánc és sáncárok védte a támadásoktól. 1201-ben rakták le a székesegyház alapkövét, ekkor kezdett a város az eredeti falakon kívül is terjeszkedni. A 17. század háborúi során előbb német hadjáratok, majd svéd hadisarc és megszállás sújtotta, nem beszélve a pestisről és a tűzvészekről. A 19. században népessége jelentősen megnőtt; Jylland legnépesebb és Dánia második legnagyobb lakosságú településévé vált, megelőzve Aalborgot és Renderst. Itt győzték le a poroszok a dánokat 1849. május 31-én. 1861-ben befejezték a kikötő bővítését, egy évre rá pedig az első vasútvonalat avatták. Az ország legjelentősebb kikötője korszerű létesítményekkel rendelkezik. Évente 8000 hajó köt ki itt, és mintegy 11 millió tonna árut kezelnek... Jelenlegi lakóinak száma megközelítőleg negyedmillió. Turistalátványosságai közt számontartjuk a már említett székesegyházon kívül a Miasszonyunk templomot és rendházat, valamint az altemplomot Skandinávia legrégebbi kőkriptájával. A Marselisborg-kastély a királyi család nyaralója... Testvérvárosai közül Göteborgot, Turkut, Bergent, Harbint (Kína) és Szentpétervárt említhetjük.