A szervezők a tavaly kialakult rendszert követve a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye főesperességeit kérték fel, hogy kerületeikből ajánljanak egy-egy családot, így ezúttal is olyan táborozók jöhettek el a programra, akik ritkán, vagy mindeddig soha nem vettek részt a Családpasztorációs Központ által szervezett rendezvényeken.
A táborban ezúttal sem volt egy, a témát felvezető fő előadó, a rendezvény három napján délelőttönként a felnőttek a családmunkacsoport önkéntes házaspárjai és munkatársai által felvezetett gondolatok kapcsán beszélgethettek a gyermekkort, kamaszkort és a fiatal felnőttkort érintő, jellemformálással kapcsolatos kérdésekről.
– Istent jobban érdekli az, hogy milyenek vagyunk, mint az, hogy mit teszünk. A jellemünk jön velünk a mennybe, nem a karrierünk – hangzott el az első nap bevezetőjében.
  A jellemformálást a belső ember formálásának is tekinthetjük. A jellemes gyermeknél már működik az önszabályozás: alkalmassá vált önálló erkölcsi döntések meghozatalára. A tanult értékrend belsővé vált; a gyermeknek saját értékrendje van, lelkiismerete saját értékrendjének megfelelően jelez.
Az erős fegyverként rendelkezésünkre álló, gyermekeink, de a saját jellemünket is formáló imádság, a hitelességünk, a megbocsátó szeretetünk, minden kioktatásnál hangosabban beszélő cselekedeteink, jó példáink, a Szentírás zsinórmértéke, a gyermekeinkkel kialakított személyes kapcsolatunk, következetes fegyelmezésünk – ezeknek mind szerepük van gyermekeink jellemének formálásában.
  – Lejegyeztem magamnak egy fontos gondolatot: „Mi a hátunkkal nevelünk.” A gyermek a példát nézi, azt hogy az édesapja, édesanyja mit tesz: először utánzással, majd tudatos követéssel a látott értékeket fogja magába szívni. Eszerint válik természetessé, hogy templomba megyünk, hogy Krisztus Urunk szavára figyelünk, az Igét hallgatjuk, olvassuk, hogy minden este imádkozunk, hálát adunk – mondta el érdeklődésünkre Szénégető István marosvásárhely-remeteszegi plébános. A tábor lelki vezetője szerint a program bátorítás lehet a különböző plébániákon működő családos kisközösségek, csoportok számára, mert fontos, hogy a szülők szülőkkel találkozzanak, és a gyermekeikről, a gyermeknevelés kérdéseiről beszélgessenek.
Az idei Szülők Iskolájának fontos része volt a délutáni szabadidős tevékenység, a műhelymunka, amelynek keretében a gyerekek a horgászatról, a magyarság szimbólumairól tanulhattak, társasjátékozhattak, kézműveskedhettek, vagy megtervezhették álmaik családját. Az augusztusi kánikulában jó volt csobbanni a táborhely mellett folyó hegyi patakban, és idén sem maradt el a tábortűz.   
  A nyári táborok jellegzetes hangulatát már évek óta a lelki programok határozzák meg, a reggeli és esti imák, a dicsőítő énekek. A napot záró szentmiséken a megtapasztalt élményeket, megszülető elhatározásokat, vágyakat vihették a családok Isten elé. A rendezvény légköréhez nagymértékben hozzájárult az annak otthont adó hely befogadó „lelke”, György Ida és Attila vendégszeretete is, ők az 1993-ban a Szent Gellért Alapítvány számára megvásárolt ház tulajdonosai, ugyanakkor a családpasztorációs munkacsoport tagjai is.
 A szelterszi tábort a családokat ajánló főesperességek mellett Hargita Megye Tanácsa támogatta. Kertész T.