Bár sok helyen formalitás, vannak cégek, amelyek komolyan veszik az egyetemi hallgatók nyári gyakorlatát. És jól teszik, hiszen annak korántsem a háromhetes kötelező „praktikáról” szóló papíros kitöltése és bemutatása a lényege, hanem hogy a már szakmai értelemben is némileg „beavatott” másodéves belekóstoljon egy vállalkozás életébe, tevékenységébe.
Mindez két szempontból is fontos. Egyrészt, a még mindig túl elméleti felsőoktatási képzés ellensúlyozása, a gyakorlati szempontok bár érintőleges megismerése a diák számára akár életre (és szakmára) szóló élmény lehet, segítheti a még mindig képlékeny szakmai út megtalálásában. De fontos a vállalkozónak is, főleg, ha felismeri, hogy az egyre kritikusabb szakemberhiány közepette időt és energiát kell fordítania az új munkatársak megszerzésére.
Mezei Árpád, a sepsiszentgyörgyi Hámor szoftverfejlesztő és -értékesítő cég egyik tulajdonosa hívott meg, hogy három, különböző egyetemen járó egyetemista gyakorlatának végén egy kicsit belepillantsunk abba, mit is végeztek a fiatalok, milyen tapasztalatokat szereztek.
A meghívásban persze egy kis „csavar” is volt, hiszen a fiatalok – Benedek László gazdasági informatika szakos a csíkszeredai Sapientián, Albert-Tóth Noémi közgazdásznak, Farkas Ábel pedig informatikusnak készül, mindketten Kolozsváron a Bolyain tanulnak – arra is kíváncsiak voltak, hogy miként készül egy újság, jelesen a mi lapunk. A Hámornál a háromhetes, jobbára interneten lebonyolított gyakorlatnak az is jellegzetessége volt, hogy a munkába bekapcsolódott a cég frissen végzett informatikusa, Bujdosó Zsolt.
A tevékenységekről, az elvégzett munkáról a fiatalok napra leosztott – nyilván elektronikus – naplót vezettek. Természetesen nem kapcsolódhattak be konkrétan egy adott cég könyvelési programcsomagjának működésébe, de igyekeztek modellezni az ilyen rendszereket. Például azt, hogy hogyan kell regisztrálni, majd követni egy árukészlet mozgását, hogyan kell azt a könyvelésben „tetten érni”, hogyan kezeli a rendszer a számlákat, mit jelent egy kifizetés és hogyan lehet azt lebonyolítani. Sőt, a programozás alapelveibe is bepillanthattak. Persze az alapvető felhasználói programok, mint például az Excel lehetőségeit is igyekeztek megismerni.
Mezei Árpád szerint a legfontosabb az volt, hogy felkeltsék a fiatalok érdeklődését a korántsem egyszerű könyvelési szakma, a szakosodott szoftverek felhasználási, sőt készítési lehetőségei iránt. Na meg annak bonyolult, sokszor ellentmondó és rendkívül gyorsan változó jogi környezetébe is belekóstoljanak.
A Hámor egyébként igyekszik aktívan bekapcsolódni az egyetemi, sőt a középiskolai oktatásba is, szakembereik fakultatív jellegű előadásokat, gyakorlati képzést tartanak az arra kíváncsiaknak, s ha mindez nem is számít „igazi” kurzusnak, a szerzett tudás és az azt igazoló papíros segít a végzősöknek az elhelyezkedésben (sok hirdetésben alapfeltétel például a Hámor könyvelési programjának ismerete).
A cél természetesen az, hogy minél több fiatal itthon kapja meg szakmai karrierje kiépítésének lehetőségét, s ez az informatika területén ma már egyáltalán nem lehetetlen.
A diákok szűkszavúan ugyan, de kérdésünkre tapasztalataikat is összegezték. Ábel informatikusként egy új világba, a könyvelésbe nyert betekintést, a szakmájába vágóan pedig az volt meglepő, hogy mennyire összetett, mennyire sok munka van egy könyvelési program megírásával. László a kötelező, napra lebontott beszámolóban az előadások témáit, a foglalkozások tartalmát és a feladatokat rögzíti majd. Noémi szerint nagyon hasznos volt, hogy az egyetemen tanult papír alapú könyvelés helyett a bonyolultabb, nehezebben megtanulható, ám sokkal könnyebben átlátható számítógépes programot használják, a hibákat is könnyebb kijavítani. Egyszóval: sokkal hasznosabb.
