A világ első postabélyegét 1840. május 6-án adták ki Angliában Rowland Hill angol tanító a posta későbbi vezetőjének javaslatára. Hill keményen bírálta a nehézkes postai szolgáltatásokat, amelyek egyre drágábbak lettek, és aki csak tehette, próbált kibújni fizetési kötelezettsége alól. 1837-ben vetette fel, hogy vezessenek be egységes díjszabást, amelyet a küldő fizet, méghozzá „a hátoldalán ragasztóval bevont, bélyegzőnyomat méretű kis papírlapocska” – a bélyeg – használatával.
A világ első, fekete, a fiatal Viktória királynőt ábrázoló bélyege csak egy évig volt forgalomban, mert a vörös bélyegzőt alig lehetett látni rajta, és a pecsétet le is lehetett törölni róla, így a Kincstár 1841-ben kibocsátotta a vörös színű Penny Redet. Érdekes módon a fekete bélyeg egyáltalán nem ritkaság, mert 68 millió példányban került forgalomba.
A bélyeg – díjmentesítő funkciója mellett – már igen korán, az 1850-es évektől gyűjtés tárgya lett, a filatelisták ma is hatalmas összegeket áldoznak egy-egy különleges darab megszerzésére. A világ legritkább bélyege egy 1856-os brit-guyanai egycentes magenta, a fekete tintával bíborvörös papírra nyomtatott bélyeg egy háromárbócos hajót ábrázol a gyarmat mottójával („Adunk, de cserébe elvárunk”).
A legritkább és legértékesebb bélyegek között tartják számon az 1847. szep­tember 21-én kiadott egy- és kétpennys vörös és kék Mauritiusokat, a Brit Birodalmon belül az első bélyegeket, amelyek az Egyesült Királyság területén kívül kerültek forgalomba. Lady Gomm, az Indiai-óceánban fekvő kis sziget, Mauritius kormányzójának felesége fogadást adott, amelyre levélben hívta meg a vendégeket. A borítékra a helyi posta által kibocsátott, Joseph Barnard által angol mintára tervezett (bár sokkal primitívebb kivitelű) és helyben készült bélyegeket ragasztottak. A fiatal Viktória királynőt ábrázoló vörös egypennys és kék kétpennys bélyegre a Post Paid (illeték leróva) felirat helyett a Post Office (postahivatal) került. Mindkét címletből 500–500 példányt nyomtak, és mire a tévedést észrevették, 240 példányt eladtak – megszületett a „bélyegek bélyege”. (Az igazsághoz tartozik, hogy a Post Office felirat elvben nem hibás, csak szokatlan volt, de azért az 1848-as újabb sorozaton visszatértek az Angliában is alkalmazott felirathoz.)
A „hibás” bélyegeket sokáig figyelemre sem méltatták, mígnem 1864-ben egy bordeaux-i kereskedő felesége férje levelezésében egy kék és vörös Mauritiusszal ellátott borítékot talált, amelyen rögvest túl is adott. A „bélyeggyűjtők Szent Grálja” hamarosan utat talált a filatéliai piacra, és a kevés fennmaradt Mauritius ára a csillagos egekbe szökött. A kék Mauritius elbűvölte V. György brit királyt is, aki 1904-ben akkor világrekordnak számító árat, 1450 (mai áron mintegy 140 ezer) angol fontot fizetett érte egy árverésen. A legenda szerint titkára az aukció után azt mondta: valami istenverte bolond rengeteg pénzt adott egy bélyegért, mire őfelsége megjegyezte: az a bolond én voltam.
A vörös és a kék Mauritius ma a világ legritkább bélyegei közé tartozik. Az egypennys vörösből 14 darab ismert, a kétpennys kékből a szakemberek tudomása szerint mindössze tucatnyi, és csak négy le nem bélyegzett példány létezik. A le nem bélyegzettek II. Erzsébet brit királynő, a Brit Könyvtár, Mauritius állam, illetve a hágai Posta Múzeum birtokában vannak, értékük több mint kétmillió dollár. Egy olyan borítékért, amelyen a két ritkaság együtt szerepel 1993-ban egy árverésen négymillió svájci frankot fizettek, ennél többet sem korábban, sem azóta nem adtak egy filatéliai darabért.
A holland posta nyolc és fél millió példányban utánnyomta a bélyeget, de egy narancssárga sávval, emlékeztetőül arra, hogy Mauritius szigete a 17–18. században holland támaszpont volt.