Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Próbálja ki, nagykövet úr!

2017. október 20., péntek, Kármentő
Kuti János

Péntekről szombatra virradóan a szabad ég alatt aludt Nagy-Britannia bukaresti nagykövete, Paul Brummel és még vagy húsz társa, többen a nagykövetség alkalmazottjai közül. Ezzel hívták fel a figyelmet a hajléktalanok helyzetére. A nagykövet úr könnyedén átvészelte az éjszakát, mert némi kartonpapír is került alája, és volt egy régi hálózsákja is.

 

Azonkívül szerencséjére Bukarestben éppen most tombolta ki magát a vénasszonyok nyara. Próbált volna meg egy langyosabb téli éjszakát az utcán Csíkszeredában tölteni, mondjuk, január közepén, amikor „csak” mínusz 25 fok van. Így belátná a nagykövet úr, hogy ha már választani kell, akkor inkább a trópusokon vagy a Hawaii-szigeteken lenne jobb hajléktalannak lenni, ahol örökké nyár van.
Ha már így történt és Bukarestben hajléktalankodott, nem ártott volna legalább egy hetet tölteni a csillagos ég alatt, fedél nélkül, és így tapasztalni meg a szabadban töltött élet nehéz szépségeit. De az is lehet, hogy elég lett volna neki az utcán semmi nélkül 24 órát végigélvezni. El is tudnék képzelni egy ilyen napot, amelyet az utcán a többi hajléktalannal közösen tölt. Kezdetben akár jót is tenne a hajléktalanságról brummogó Brummell úrnak, hiszen láthatólag jó húsban van, és így, ha leadna néhány kilót, az nem ártana neki.
Egy napja valahogy úgy telne el, hogy reggel felkel és elrejti a hálóhelyen derékaljnak használt kartonokat és hálózsákját a bozótban. Reggelire tenyeréből iszik a sarki csorgónál, majd nekifog szivarcsikket gyűjteni az utcáról. Később a kukák átvizsgálásával tölti az időt, és innen szerez alkalmi elemózsiát, majd egy forgalmasabb utcasarkon kezd el koldulni, nem túl nagy sikerrel, mert a rendőrök elkergetik onnan. Az összekoldult pénzből vesz egy sört, amely nagy segítségére lesz a stresszes gondok oldásában. Délután újabb kukázási akció a vacsora beszerzésére. Este vissza a parkba, ahol, ha szerencséje van, és sorstársai nem lopták el ágyneműjét, ismét az aszfaltra és álomra hajthatja bús fejét. Jobb esetben nem lesz eső. Ha igen, akkor valamelyik csatornafedél oltalma alá vonulhat, ahol szolidaritásból ifjú szípus hajléktalanok néhány slukkot adnak a zacskós ragasztó gőzéből.
Vannak olyanok, akik zsenge gyerekkoruktól az utcán nőnek fel, és el sem tudják képzelni, milyen jólétben élni, ezért nem is vágyódnak jobb élet után. Őket el kellene vinni az angol nagykövetségre kimosdatni, felöltöztetni, és bár egy napot eltölthetnének nagykövetként vagy valamilyen más magas beosztású tisztségviselőként, hátha kedvet kapnának a felemelkedéshez. A követségen nem kellene maradék italokat összetöltögetniük, ahogy szokták, hanem, mondjuk, skót whiskyt kapnának ebéd előtt, és angolosan elkészített löncsöt, például marhabélszín-steaket libamájjal, gombával. Ehhez valami vörösbor illik, de lehet, hogy az illető mégis sört fog kérni utána, mert inkább ahhoz van szokva. Az angoloknál divatos teát nem kell erőltetni, mert esetleg a vendég azt mondja, hogy ő nem beteg. Egy ilyen fogadtatás után a botcsinálta nagykövetet a baldachinos ágyba fektetik. Így látja majd, hogy másképp is lehet élni, mint annak előtte, és arra fog törekedni, hogy legalább nagykövetségig vigye.
Ha a nagykövet úr már így lelkén viseli a hajléktalanok sorsát, vethet néhány pillantást más román honpolgárokra, és próbából –  mondjuk, egy hónapra – élhetné a kisnyugdíjasok életét is, akik csak azért nem hajléktalanok, mert még nem lakoltatták ki őket lakásukból, mivel rendesen fizetik közköltségüket, de azon kívül és gyógyszereik megvásárlása után egyébre nemigen jut pénzük, így ugyanúgy éheznek, mint a hajléktalanok. Vagy menjen inkább társadalmi segélyből élőnek három hónapra, és ha szerencséje és sok gyereke van, akkor akár túl is élheti a próbát. Megpróbálhatja egy évig a kétkezi, dolgozó emberek életét is, ha elmegy valamelyik vállalathoz teljesítmény(éh)bérért dolgozni, és így meglátja, miként él a romániai átlagpolgár, akinek van ugyan munkahelye, de ott csak társadalmi segélynyi pénzért munkálkodik. De elmehetne politikusnak is négy évre – igaz, ezzel azt kockáztatná, hogy nemsokára akár börtönbe is kerülhet.
Ha aztán már mindent kipróbált, lehet, azt fogja mondani: nagyon jó Romániában élni, de csakis angol nagykövetként.
 

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 831
szavazógép
2017-10-20: Közélet - Nagy D. István:

Újabb magyarellenes kifakadás (Alapjogokról a román parlamentben)

A romániai magyar kisebbség helyzetét ismertette hétfőn Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő, az emberi jogi, egyházi és nemzeti kisebbségek kérdéseiért felelős házbizottság tagja az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2017-es, Romániára vonatkozó jelentésének ismertetése alkalmából. A dokumentumban foglaltakat Michail Beis, az ügynökség jelentéstevő részlegének igazgatója tolmácsolta.
 
2017-10-20: Közélet - Iochom István:

Növelni szeretnék a véradók számát (Felső-háromszéki polgármesterek találkozója Dálnokon)

Országszerte és megyénkben is óriási a vérhiány, a vérközpontok nincsenek felkészülve arra, hogy tömeges balesetek, természeti katasztrófák esetén kellő mennyiségű vérkészítményt biztosítsanak a súlyos sérültek ellátására, ezért a felső-háromszéki községvezetők támogatására is szükség van – jelentette ki dr. Andy Rosin, a Kovászna Megyei Transzfúziós Központ igazgatója, az egészségügyi minisztérium transzfúziós bizottságának elnöke tegnap Dálnokon a kézdiszéki polgármesterek soros találkozóján.