Az alábbiakban a Magyar Kisebbség múlt héten már bemutatott, idei l—2-es számából (A pártállami diktatúra titoktalanításáról címmel jelent meg!) közlünk részleteket egy forrástanulmányból, amely a rendkívül ellentmondásos Petru Groza román miniszterelnök 1947-es magyarországi, budapesti látogatása kapcsán elemzi a háború utáni bonyolult román és magyar viszony történetének alakulását.
Kiderül, hogy az osztálytalálkozóra induló Grozát a hatalom átvételére törekedő kommunisták meglehetősen rövid pórázon tartották, meg volt szabva neki, hogy miről beszélhet magyar partnereivel, és miről nem! Elkísérte útjára a Dej bizalmi emberének számító, jó kágébés kapcsolatokkal rendelkező Emil Bodnăraş is, aki végig jelen volt tárgyalásai során, és az útról részletes jelentést készített, amelyet a román kommunista párt vezetője, Gheorghe Gheorghiu-Dej kapott meg, és természetesen a szovjet elvtársak. Eredetileg ebből a jelentésből akartunk részleteket közölni, de olyan terjedelmes és részletező, s megértése annyi jegyzetet igényelne, hogy helyhiány miatt Olti Ágoston tanulmányának részletei mellett döntöttünk, már csak azért is, mert érzékenyen reagálva a román—magyar viszony mindenkori neuralgikus pontjaira, lényegiekben pontos képet fest a háború utáni és a közvetlenül a kommunista hatalomátvétel előtti helyzetről, amelynek alakulása már előrevetíti a boldogtalan jövőt.
