Szeptemberben ismét bővülnek a feladatok. Közeledik az őszi választás, és figyelni kell az állomány egészségének megőrzésére. Megelőzésképpen meg kell bizonyosodni arról, hogy az állomány megkapja a megfelelő vitaminokat és nyomelemeket a takarmányban. Figyeljünk a fertőző kötőhártya-gyulladásra, és konzultáljunk az állatorvossal az esetleges kezelésekről. Ne hagyjuk elszaporodni a marhabögölyt (bagócslegyet), és vágjuk le a magas, durva szárú legelőt, ami irritálhatja a szemet.
Gondoskodni kell a legyek irtásáról, és a szopós borjakat három héttel a választás előtt ajánlatos beoltani a légzőszervi betegségek és a sercegő üszök ellen. A legelőgazdálkodás keretében figyeljünk a gyomosodásra, hogy megtervezhessük a következő tavasszal szükséges beavatkozást. Ellenőrizzük a legelő állatok kondícióját, és cserélgessük a legelőket, amennyiben lehetséges vagy szükséges. Ha a nyár végén elfogynak a legelők, készüljünk fel a szükségtakarmány biztosítására. A kiegészítő takarmányozást kezdjük meg, még mielőtt elfogynak a legelők, megnyújtva ezzel a legeltetési időszakot. Az időközben betakarított szálastakarmányokból ajánlatos mintát venni, és megvizsgáltatni az állatorvosi laborban a tápanyag-összetevők pontos megismerésére. Ha téli legeltetést is alkalmazunk (egy korábbi lapszámunkban ismertettük), akkor gondolnunk kell e legelőterületek pihentetésére, előkészítésére. A választott hízóbikáknak és a tenyészüszőknek ebben az időszakban biztosítani kell a megfelelő mennyiségű fehérjetartalmú takarmány-kiegészítést. Hosszan tartó szárazság esetén gondolhatunk a borjak korábbi (hat-hét hónapos) elválasztására is. Ugyanezt kell alkalmazni akkor is, ha a legelő körülményei (a zöldtömeg minősége és mennyisége) korlátozza az anyatehenek tejtermelését, vagy azok veszítenek kondíciójukból. A visszafordíthatatlanul legyengült teheneket ki kell selejtezni. A borjúállományt időszakonként mérlegelni kell, és az adatokat fel kell jegyezni a tenyésztési naplóba. Ez fontos az esetleges törzskönyvvezetés szempontjából is.
