„(…) Az igazságos királyról szóló történetek nem annyira Mátyás személyéről, mint inkább a mesemondókról rántják le a leplet Keszeg Vilmos néprajztudós véleménye szerint. Minden korszaknak megvannak a maga hősei, bolondjai és haramiái: a bolond az, aki megkerüli, a haramia pedig, aki megsérti a társadalmi normákat. Mátyás, mint hős, évszázadokon keresztül eszményeket testesített meg, és nem feltétlenül azokat, amelyek az ő korszakát jellemezték. Az ország- és vallásalapító hősök mellett léteznek az országot megvédő figurák, akik sorába Mátyás király is behelyezhető, a 18. századtól számított új hős, az értelmiségi szintén jellemzi őt. A róla szóló történetekből kirajzolódik, hogy ő tiszteli az erőt, az értékeket, a leleményességet, az őszinteséget, ugyanakkor a szegények pártolója, felkarolja a dolgozó embereket, a hatalmukkal eltelt hatóságokat pedig rendreutasítja. Keszeg meglátása szerint tehát széles skálán mozognak az értékrendek, amelyek Hunyadi Mátyás nevéhez kapcsolódnak, ugyanakkor a történetek műfaja is sokféle.
A királyról szóló történetek abban a korban születtek, amikor a meséket felnőttek mondták felnőtt hallgatóság számára. Érdekes megfigyelni, hogy a népmesékben mindig a jó győz, s a gonosz elnyeri méltó büntetését, ezek az elemek pedig a Mátyás-történetekben is jelen vannak Antalfai Márta pszichológus szerint. Miután az ország szétesett a Mátyás királyt követő időszakban, érthető, hogy a nép nosztalgiával tekintett néhai uralkodójára, akinek a személye önmaguk „isteni énjét”, erkölcsi tisztaságát is szimbolizálta. A mese a lélek mélyéig hatol, és onnan hozza felszínre azokat a vágyakat, amelyekre az emberek áhítoznak: a kapzsik, telhetetlenek megbüntetését, a jók megjutalmazását, az értékek védelmezését stb. – Mátyás mint igazságos király, ezt jelképezte, ugyanakkor mint okos király, a bölcsesség, talpraesettség elismerését is.”