Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Szíve fölött

2018. április 4., szerda, Kármentő
Váry O. Péter

Ellopták a pénztárcáját. Nem örömre való ok, pláne, hogy fele nyugdíja benne volt. Z. bácsi mégis valamiféle derűvel meséli a történetet.

A dolog nagyon egyszerű. Utazni szándékozott távolsági autóbusszal, nem olyan messzire, csak ide, a szomszéd vármegyébe. Jegyét megváltotta volna a pénztárnál, de az éppen zárva volt, valaki azt mondta, a buszon, a sofőrnél kell fizetnie. A sokat látott pénztárcát – mert kezeire csomagjai hurcolásához volt szüksége – kabátja külső zsebébe süllyesztette. Minek visszatenni a helyére, gondolta, ’sze pár lépéssel odébb ismét elő kell vennie, s az ember, ha bizonyos kort megért, spórol még a mozdulataival is. A tócsákat kerülgetve elballagott a már várakozó autóbuszig, beállt a sorba, várt a felszállásra. Csomagjait nem tette le a sárba, nem olyan súlyosak, elbírja pár percig. Hamar rá került a sor, fellépett a buszba, köszönt, mondta, meddig kéri a jegyet. És nyúlt a zsebéhez, hogy fizessen, de a kabát oldala üresen tátongott. Tisztán emlékezett, hogy bal kezével tette el tárcát, de a biztonság kedvéért jobb oldalt is meglapogatta a kabát külsejét, majd fenn, a belső zseb helyénél is – hiába. A bugyellárisnak nyoma veszett. A buszsofőr, látva a tétován keresgélő öregurat, kiszólt a még felszállásra várakozókhoz, nézzenek körül, nem ejtette-e le a pénztárcát a földre. Azok néztek, arrébb is tapicskoltak, hogy helyet csináljanak az ajtó előtt, egyikőjük még a pénztárig is visszasétált, de a buksza nem került meg. Z. bácsi tanácstalanul toporgott a fellépőn, útja halaszthatatlan lett volna, de pénz nélkül nem viszik el, a sofőr is sürgetőleg nézett rá, hiszen neki tartania kellett magát a menetrendhez. Végül egy távoli ismerőse segítette ki, felajánlva, hogy kifizeti neki a jegyet. Leültek hát középtájt két egymás melletti üres székre, majd megpróbálták visszapörgetni az időt. Pénztár, tárca belső zsebből ki, bezárt ablak, tárca bal külső zsebbe be. Odanyúl, ellenőrzi: varrása ép és nyílása sem annyira bő, hogy a csomagokért való lehajoláskor kieshetett volna belőle a tárca. Tehát biztosan ott lapult az út alatt, míg a buszhoz ment. Sorban állás, alig néhány felszállásra váró leendő útitárs körülötte. És mire fellépett, már üres volt a zsebe. Egyértelmű: várakozás közben emelték ki a pénztárcát. A tolvaj bárki lehetett, aki jóakaratúlag visszament a pénztárig vagy aki csak együttérzően mosolygott rá. Végignézett a buszon, az előtte ülők tarkója semmit nem árult el, a hátrább ülők félrefordították tekintetüket. Ennek ámen, mondta Z. bácsi, inkább magának, semmint alkalmi kisegítőjének szánva megjegyzését.

Z. bácsi mostanság a hivatalokat járja, új iratokat kell készíttetnie. Mert a tárcában nem csak fele nyugdíja, de összes személyi okmánya is benne volt. És akkor most nem fogsz tudni szavazni, kérdezem tőle, miután kifosztásának történetét elmeséli. Z. bácsi elmosolyodik. Mindent nem tudtak ellopni, válaszolja. A magyar dokumentumokat külön hordom, azok mindig itt vannak, ne, mondja, és mellkasa bal oldalára mutat. Mert az ember magyarságát a szívében hordozza, s annak hivatalos igazolását a szíve fölött, teszi hozzá, és búcsúzóul újra mosolyog. Mint akit nem épp megkurtítottak, hanem most ajándékoztak meg.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 999
szavazógép
2018-04-04: Közélet - Hecser László:

Köszönet az önzetlen segítségért (Barót)

Barót tanácsának csütörtöki ülését követően Lázár-Kiss Barna András polgármester a két héttel korábbi árvíz okozta károkról számolt be, majd megvédte a közösségi oldalak kommenthuszárai által azért becsmérelt köpecieket és felsőrákosiakat, amiért „segíteni nem, csak a látszatra adva mocskolódni akartak”.
2018-04-04: Közélet - Nagy B. Sándor:

Színészportrék a Bástya házban

Simion Buia fotóművész sepsiszentgyörgyi színészekről készült fotókiállításának meghitt hangulatú megnyitóját múlt szerda délután, a színház világnapja alkalmából tartották az Árkosi Kulturális Központ Olt utcai székhelyén. „Én kaptam a feladatot, hogy bemutassam a felszólalókat, de azt hiszem, itt nincs szükség bemutatásra, mert mindenki mindenkit ismer” – köszöntötte a népes közönséget Kopacz Attila, az intézmény vezetője.