Egy kutya nézőpontjából

2008. július 19., szombat, Sport

Amint arra már felhívtuk a figyelmet, a budapesti Kráter Kiadó megkezdte az egyik legkülönösebb sorsú erdélyi magyar író, Daday Loránd életművének kiadását. Először az Egy régi udvarház utolsó gazdája című, befejezetlen, önéletrajzi motívumokkal átszőtt regé­nye és A térkép című drá­mája jelent meg. Önéletrajzi regényén Daday haláláig dolgozott, először a Romániai Magyar Írók sorozatban, a Dávid Gyula által szerkesztett és bevezető tanulmánynyal ellátott, A lápon át címmel 1970-ben kiadott kötetben jelent meg — de nem a teljes szöveg…

Március 29-én megjelenő recenziónkban főként a szerző különös sorsán töprengtünk. Szőcs István a Helikonban (2004/20) visszatekintve Daday hányattatásaira, üldöztetésére, meghurcoltatására, börtönélményeire, úgy véli: ,,…Daday Loránd problémája nem irodalomtörténeti, hanem viktimológiai ügy. Ő megrögzött áldozattípus. Miért? Mániákus igazmondó…" És sorolja ,,igazmondásait", amelyek két, Székely Mózes néven megjelenő regényét, a Zátonyt (1930) és a Csütörtököt (1935) — ebből rovatunkban 2004 augusztusában már közöltünk egy fulmináns részletet —, s két drámáját, A térképet (1933) és a Kié ez az országot (1944) izgalmassá teszik ma is. A Kráternél most a Zátony című első regénye és a Kié ez az ország? című drámája jelent meg Gáspár György bevezetőjével. Erdély fájdalmát nem lehet elmondani, csak elüvölteni — írja Né­meth László 1931-ben a Protestáns Szemlében megjelenő kritikájában. ,,Székely Mózes szó szerint vette a frázist, s egy olyan állat szájába adja Erdély panaszát, amely olykor üvölteni is szokott, itt azonban öt-hat szavas mondatokban, vérlázító tárgyilagossággal mutatja be egy kis erdélyi magyar sziget pusztulását." A Zátony krónikása ugyanis egy Wotan nevű farkaskutya há­borúban megvakult gazdá­jának, a századosnak hű támasza. A regény franciául is megjelent, élénk visszhangot váltott ki, s hozzájárulhatott ahhoz, hogy második regényéért Dadayt a kolozsvári román hadbíróság hat hónap börtönbüntetésre ítélte… Most a Zátony című regény egyik döbbenetes részletével igyekszünk felhívni az olvasók figyelmét erre a felkavaró, tragikus műre.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 739
szavazógép
2008-07-19: Múltidéző - Cserey Zoltán:

Önkormányzati közgyűlések Háromszéken (18—19. század)

A zágoni Mikes Szentkereszty-kastély
Ha rangsort kellene állítani a székgyűlések témaválasztásának fontossága tekintetében, mindenképpen a főkirálybírói beiktatást lehetne említeni azért is, mert ez az esemény általában magas rangú főkormányszéki tisztviselők társaságában történt, itt hangzott el az uralkodó iránti hűségeskü, és ezt követte a bankett. Ilyen alkalmakkor a jelenlét iránt a szervezők még érzékenyebbek voltak, mint máskor. 1791-ben például gróf Nemes János tiszteletére szervezett ünnepi székgyűlést Lécfalván, a család birtokán tartották. A hirdetőlevélben a résztvevők körét a következőképpen határozták meg: ,,minden rendbeliek, fő és alsóbb possesorok, papok, mesterek, szabad bírák harmad magukkal törvényes büntetés terhe alatt megjelenni el ne mulasszák".
2008-07-19: Sport - x:

Székely Mózes: A püspök látogatása (részlet)

A város felől kocsik zörögtek. Két kopott batár volt, úgy látszik, püspökünknek sem jutott jobb. A papok palástot öltöttek. Mindenki figyelt. Elöl az úton még egy palástot terítettek. Kistermetű ember jött, feje be volt kötve, himbálva járt, nyomában szőke, sovány úr ténfergett. A főszolgabíró levette kalapját. Nyelvükön köhintett:
— Püspök úr! Ennek a járásnak a főszolgabírája üdvözli önt. Ezenkívül rendeletem van, hogy figyelmeztessem az állam törvényeire. Amíg ön nem téveszti szem elől a mi állami érdekeinket, addig pásztori látogatásában nem háborgatjuk. Ellenkező esetben sajnálatomra kénytelen volnék... Püspök úr, ez az engedély megvonására vezetne. Teljesen bizalommal vagyok, hogy az állam rendjének és hivatali méltóságának tudatában erre sem engem, sem mást kényszeríteni nem fog.