A székely bácsinak nem klappol a felgyorsult világ. Olyan volt mindig, hogy ha kérdeztek tőle valamit, gondolkozott egy darabig, olykor kicsit sokáig, de válaszolt, ha a kérdező nem állt tovább. Megfontoltan. A megfontolás időigényes, azt jelenti, hogy bármit mond vagy csinál, az nem elsietett, felületes vagy hányaveti. Jellemzi ez a vicc. Legeltette a teheneket.
– Szépen legelnek – így a városi turista.
– Szépen, azok a fehérek.
– S a szürkék?
– Azok is.
– És jól tejelnek.
– Jól, azok a fehérek.
– És a szürkék?
– Azok is.
– Miért említi a bácsi mindig a fehéreket?
– Mert azok az enyémek.
– S a szürkék?
– Azok is.
Rohanó világunk az ellenkezőjére kényszerít. Van, aki félreérti, miben áll a nagy gyorsulás. Azt hiszi, abban, hogy „szia, nincs időm, rohanok”, az órájára pillant és faképnél hagyja ismerősét, lépést tart a világgal, viselkedése modern, elégedettség önti el. Természetes, hogy várólisták, kisebb hatalmasságok, tótumfaktumok gondoskodnak róla. Megérti, nem a régi lófogatos idők járnak, amikor ráértünk megosztani egymással gondjainkat egy fekete mellett. Hangposta, elérhetetlenség, üzenetrögzítés, miegyebek, távirati stílus lett az úr. A dohányosokat keményebben sújtja az új divat, vége annak, hogy meleg helyiségben leüljenek és beszélgessenek egy valamire valót, lőttek az efféle közösségi életüknek. Füstöljenek az utcán, dideregve télen, izzadva nyáron. Uniós szabály, vigyáznak az egészségünkre, ne betegen haljunk meg.
Mit jelent a felgyorsult kor? Mást, mint a viselkedésben modernkedők hinnék. A japán go játékot figyelve fogalmat alkothatunk, hogy mit. A mesterséges intelligencia technológiája szédületes gyorsasággal fejlődik. A komplexitásában, stratégiai elvontságában, nehézségében a sakkhoz hasonlítható játék nem új, korát ezer években mérik.
Az ember tudását birtokló program négy évvel ezelőtt legyőzte a világ legjobb gojátékosát. Aztán készítettek egy új programot, amely előtt eltitkolták a korábbi, az ember által kitalált vagy általa befolyásolt játszmák tapasztalatait. Csak a játék szabályaival ismertették meg, semmi mással. A korábbi program ismerte az addig felhalmozott tudást, az új semmit, magának kellett megalkotnia a nyeréshez vezető utat, elvégeznie a magas szintű áttekintést, a stratégiát, semmiből. Megoldotta feladatát mégis, és 100–0 arányban legyőzte az addigi, az ember által tanított, csodált és az emberi elme számára felfoghatatlan erős programot. Neve: AlphaGo Zeró. Győzelme arányához nincs mit hozzáfűzni.
Mennyi idő kellett neki, hogy ilyen erőssé fejlessze önmagát? 70 óra. Ennyit játszott saját maga ellen, aztán jöhetett az ember, s az embert korábban legyőző világbajnok-program. Kiderült, az ember tévesen kotnyeleskedett bele a korábbi programba. Az ámulatot különféle idevágó szavakkal fejezték ki. Nem hiányzott közülük a „földönkívüli” sem.
Ez a felgyorsult világ, nem az, hogy „nincs időm, rohanok”. Az csak arra való, hogy ne tudjunk beszélgetni. Ne morfondírozzunk. Nem a múlt vár, nem az a fontos, hanem a multi.
