a zöld király kártyában szőke férfi
hadd látom én az életben mire ment
forgatta-e szerencse kénye-kedve
ott lenn a mélyben s volt-e odafenn
van-e már háza fia felesége
a szobákban csend s ha fúj az esti szél
a székek ha bent az alkonyatban ülnek
az ablaknál áll és ugyan még mit remél
a külváros szól fölvergődve versig
ha dünnyögve és búsan mégis verset morog
miféle ablaknál honnan hova látni
követ sárt és halált köhög fel a torok
a külváros szól lumpenek proletárok
körhinta pördül zajos egyveleg
indulók hajtják trombitaszóra körbe
és hullnak hullnak róla egyre az emberek
gajdolják hogy nem ilyen lovat akartak
és megbillen a hinta falova
boros kedvvel megrúgják csépelik
én istenem vidd őket valahova
mert száll a hinta örökké körbe-körbe
lassan már az sem szólal hittel aki érti
az ablaknál míg merül az alkonyatba
a zöld király kártyában szőke férfi
