Egy éjjel lehunyják szép szemük
a baconi kertben mind az almafák,
fölfénylik újra hófehér haja,
és messzi süt, mint ágakon
a sok, fehér virág.
Sussan a zöld s előrúgat
fehér lován a legkisebb fiú –,
horkan az állat, s meg nem zabolázza
hét árok, hét kantárszíjú.
És dombra föl! Amerre vágtat
a mesék teljén fölragyog
dérverte szép ezüst szakálla
s a térdén ülő csillagok.
