Olvasom a Krónika szeptember 25-i számából: „Csíkszereda polgármesterének minden bizonnyal ki kell fizetnie a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) által indított per nyomán kirótt pénzbírságot, mert a döntés jogerőssé vált. Az egyesület azért perelt, mert Ráduly Róbert elmulasztotta a székely és városzászlók eltávolítására vonatkozó korábbi ítélet végrehajtását. A (…) bírság több mint 75 ezer lejre rúg.”
Hm… És hányadik eset ez! Hogy büntetendő tényezővé válik az a tény, hogy azok vagyunk, akik vagyunk. A harc ellenünk, identitásunk ellen, lelkünk, nemzeti létünk ellen folyik. Hadd töprengjek el a fentiek furcsaságain.
Feltételezhetően van bírósági bejegyzése a Méltóságért Európában Polgári Egyesületnek (ADEC), hiszen mint jogi személy indítja pereinek tömkelegét az európai emberek méltósága ellen. Igen, az európai embereknek – mert mi, romániai magyarok is európai emberek vagyunk. Hacsak az egyesület megalkotói Romániát nem tekintik nem európai országnak, s ezzel bennünket is kivonnának a civilizált világból.
Mert így van ebben valami nem megszokott, valami furcsán bizarr, ellentmondásos. Ami feltételezhetően nem érdekli az illusztris egyesület vezetőit. Nem vetettek számot azzal, hogy mi is az a Méltóság. Hogy nem csak nekik, hanem más európai embereknek is lehet méltóságuk. Vagy, más oldalról közelítve, ha egy ilyen egyesületük van, nekik is kellene hogy méltóságuk legyen, a maguk méltóságát is élniük kellene. Figyelmeztetem őket, hogy én a magam méltóságának érzem azt, ha a magam emberi mivoltát élem, vagy hogy azt élhessem meg. Hogy amiként szerettem édesanyámat, ugyanúgy szeretem a nemzetédesanyámat, népemet, szülőföldemet, azt a nyelvet, amelyet őseimtől kaptam, azt a kultúrát, melyet eleim és jelenlegi nemzettársaim teremtettek-teremtenek meg, és szeretem azokat a szimbólumokat, melyeket mint emberi mivoltom tartozékait, meghatározó jeleit kaptam, örököltem eleimtől, akik több mint ezer év óta itt, ezen a földön éltek és élnek, itt alkották-alkotják meg értékeinket, amelyek nemcsak nekem, hanem ennek a szülőföldnek is értékei. És tőlük örököltem azt is, hogy tisztelni tudom a más népeket is, minden népet, amelyik tett az egész emberiségért – így értem is, mert én is ember vagyok –, és azok kultúráját is, mint az egyetemes emberiség kultúráját, mely mint egyetemes érték, az én értékem is.
Nem tudom, hogy a fent nevezett egyesület miben éli meg a méltóságát itt, Európában, hiszen tevékenységüknek bizonyára csak egy szeletét képezi az a gyűlöletkampány, amelyet ellenem, népem ellen folytatnak. De ez a „rész” mindenképpen méltatlan az önmegnevezésükhöz. Mint ezért a méltóságért itt, Európában esedező, arra vágyakozó ember, népem, nemzetem nevében is elutasítok minden gyűlöletet, s furcsállásomat fejezem ki, hogy egy ilyen maguk választotta gyönyörű név mögé rejtőzködve miként folyhat alattomos háború az én méltóságom és népem méltósága ellen.
Ama Egyesület vezetőinek pedig azt javasolnám, hogy esetleg változtassanak nevet, vagy ha mégis van emberi méltóságuk, azt gyakorolják. Ha ez nem megy, esetleg fiókegyletként hozzanak létre mondjuk egy Antialkoholista Egyesületet is – ez beleillene ama „méltóság-reklám” szellemiségébe is –, s fő működési területük szesz- és pálinkafőző-láncolat üzemeltetése és a fogyasztást ösztönző, a tökrészegséget dicsőítő reklámozás legyen.