170 év után is szolgál tanulsággal 1848. A magyar forradalom és szabadságharc, illetve az utána következő időszak eseményeit, összefüggéseit sokan kutatták már, és ma is megkerülhetetlenek, a nők hol kényszerű, hol önkéntes szerepvállalása, helytállása egy fenekestől felfordult világban pedig a huszonegyedik században is fogódzót nyújthat a most már egész más kihívásokkal szembesülő szebbik nem számára – legalábbis ez derült ki Fábri Anna kedd esti előadásából, amelyet a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében tartott. A házigazda Balassi Intézet vezetője, Szebeni Zsuzsanna elmondta: régi álmuk egy nőtörténeti előadás-sorozat megszervezése Erdélyben, és különös örömére szolgál, hogy ez épp egy ilyen rangú eseménnyel rajtolhat.
A magyarországi irodalom- és művelődéstörténész „Minden öltés, melyet tesztek, a hazához varr egy szívet” – női sorsok és szerepek 1848/49 hónapjaiban és a megtorlás éveiben címmel mutatta be sok évi kutatásainak eredményét, és – László Zsuzsa és Tulit Éva színésznők segítségével – különböző korabeli írásokból (a ’48-as legendárium legnagyobb éltetőjének számító Jókai Mór mellett több emlékiratból és kiadványból) vett részletekkel helyezte bele hallgatóit az akkori hangulatba. S bár olykor úgy tűnt, hogy részletekbe aprózódik az egész, a végén összeállt a kép, az egyéni utak sokféleségéből pedig jól kidomborodott a XIX. századi magyar társadalom szövete, lehetőségeivel és korlátaival.
A nők akkor sem voltak egyformák: volt, aki lelkesített (Laborfalvi Róza és Petőfiné Szendrey Júlia csak kettő közülük), volt, aki varrt (eleinte zászlókat, később ingeket, kötszereket is), akadt, aki a közügyekbe akart beleszólni (Teleki Blanka grófnő többek között azért küzdött, hogy a nők is járhassanak egyetemre), néhányan ténylegesen harcoltak is a honvédségben, mások betegápolásban jeleskedtek (Kossuth Lajos egyik húga már a világhírű Florence Nightingale előtt tábori kórházat vezetett), és arról is tudunk, hogy a magukra utalt kisgyermekes anyáknak mit kellett átélniük egy háborús időszak hétköznapjaiban. A történteket romantikus és ironikus tálalásban is megkapjuk (nem egyszer ugyanabban a műben, például A kőszívű ember fiaiban), és józan, sallangmentes, hiteles feljegyzések is fennmaradtak.
Ezekből az is látható, hogy a nagy dolgok sokszor a kisemberek áldozatvállalásaiból épülnek fel, és az is, hogy a nők mindig ott vannak a férfiak mögött, az események sűrűjében és később, a megtorlás vagy az emigráció alatt is, szenvedőként, támogatóként, újrakezdőként...
Némelyik sors teljesen váratlan irányba kanyarodik – például Szendrey Júlia túlságosan fiatalon lett nagyon fontos személy, és később nem tudott eleget tenni ennek a szerepének –, ami rávilágít arra, hogy a dolgok mindig másképp is mennek, mint ahogy elképzeljük...
Érdekes volt. Természetesen a fentieknél sokkal több elhangzott – bánhatja, aki lemaradt –, az est végén pedig dr. Fábri Anna volt az, aki kérdést tett fel a helybelieknek: a német feminizmus egyik jeles, kalandos életű alakja, Louise Aston (született Hoche) 1857–58 körül férjével, Meier Eduarddal együtt Sepsiszentgyörgyön töltött néhány hónapot, hol lehet ennek nyoma?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
