A székely ember a törvényeket betartja, nem a kibúvókat, kiskapukat keresi (mint ahogyan az természetes dolog a Kárpát-kanyarulaton kívül). Még akkor is, ha nem ért egyet sok mindennel, és reméli, a magas széken ülő törvényhozók a való életre alapozzák döntéseiket. Mint például a juhászkodással kapcsolatos rendelkezések esetében is.
Petre Daea agrárminiszter vesszőparipája a juhtenyésztés fellendítése. Célirányos támogatásokkal, a fogyasztói kedv élénkítésével próbálja vonzóvá tenni az ágazatot. A kezdeményezés örvendetes, az utóbbi időben a juhlétszám növekedéséről, a fogyasztott juhhús mennyiségének növekedéséről számolnak be a statisztikák (mondom: a statisztikák). Mindezért a juhászoknak kellett, kell megdolgozniuk. Az ő munkájuk nyomán kerülhet a hazai és külföldi igényeket kielégítő mennyiségű és minőségű birkahús a piacra. Ennek viszont ára van, például több juhhoz több ember kell. Akit amúgy nagyon nehéz találni, kevés a munkavállaló, a mezőgazdaságban, juhászatban igencsak nehezen.
Pakulár, likrahajtó, fejő nem megy az esztenára, ha nem kap kétezer lejt kézbe, melléje a napi ételt, szivart, itókát, s a gazdának emellett a hátsóját is meg kell csókolnia, szikrányi panaszt sem tehet a munka minőségére. Ha kommentál, ember nélkül marad. Ez úgy háromezer lejébe kerül havonta az esztanatulajdonosnak, a bácsnak. Sok sajtot, túrót, bárányt le kell vinni a hegyről ahhoz, hogy a pénz meglegyen.
Ha mindent hivatalos formába öntenének, az adók, illetékek, hozzájárulások megdupláznák a költségeket, egekig szökne a juhsajt, a bárány ára. Akkor pedig hiába Daea minden igyekezete, nem fogyna az áru, csökkenne a juhállomány, apadna a megélhetési lehetőség, ráfizetéses lenne a juhászkodás. Ami az adófizetést, a kötelező munkaidőt s főleg a nyugdíjakat illeti, sok kivételezésről tudunk (persze leginkább az államapparátus belső köreiben). Mert egyesek munkája nehéz, felelősségteljes, sok stresszel jár stb., stb., indoklásban nincs hiány. A kettősöké meg nem, az csak természetes...
Jó lenne látni, hogyan állna helyt az esztenán a sok kedvezményezett. Esőben, hóban, éjjel és nappal, medvék, farkasok között, reggel hat órai fejéssel, éjféli lefekvés mellett...
Vajon azok az emberek, akik nem ingyenélők, hanem hozzájárulnak a lakosság élelmiszer-ellátásához, a juhos gazdák jövedelméhez, nem lehetnének kedvezményezettek? Például az adófizetés, a társadalmi hozzájárulás terén, nem is beszélve a nyugdíjkorhatárról. Ha az állam által kirótt terhek csökkennének, minden bizonnyal nőne a mezőgazdasági alkalmazottak száma, ergo az államkassza bevétele is. Addig is a jelenlegi körülmények között a feketézés miatti büntetések fogják jelenteni a mezőgazdasági munka estében az államkassza fő bevételét. Kinek jó ez így?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
