Ferenczes István új könyve

2018. november 17., szombat, Kultúra
Beavatás és számvetés
Ferenczes István mozgalmas, a gyökerekig visszanyúló családtörténetén keresztül a felbomló, egykori rendtartó és önellátó falu, a székely szétszóratás történetét írja. A lélek örökké fel-felbukkanó ,,Siculicidiumait”.
Tekintélyes prózai vállalkozásának mélységével, írásának poétikájával Sütő András hajdani Anyám könnyű álmot ígér-jét idézi. Könyve mint valami örökmécses, a végső élettudások birodalmába kalauzol: ,,Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit százezer ős szemlélget velem.”
(Ambrus Lajos)
Főmű. És csak a most, a Veszedelmek... felől olvasva a Ferenczes-életművet, látszik igazán, hogy a Minerálnájá pesznyá dokumentum értékű nagyversei vagy az Ordasok tépte tájon gyönyörű riport-novellái is csak afféle előtanulmányok voltak ehhez a kötethez, hogy végre fölépülhessen – mintegy az építész édesapa munkássága előtti hommage-ként – egy nagycsalád és egy néptöredék Ferenczes-féle emlékműve.
(Lövétei Lázár László)
Dr. Nagy Lajos levele a szerzőhöz
Kedves István.
Végre egy olyan könyv, amelynek megírására évtizedek óta vártam, amelyik bemutatja, hogy milyen küzdelmes életet élt szegény székely népünk! Te a csíkival foglalkozol, de kiérződik az is, hogy a mi „...esténk (is) fekete gyászra festették”. Madéfalvától kezdve (az előtt is!) csak a nélkülözés, a szapora gyermek- és korai felnőtt-halál, az éhezés, a nélkülözés, az elvándorlás jutott osztályrészül a csíkiaknak. Milyen mesterien kötöd össze az édesapád „bujdosását” a Zöld Péterékével, és mennyi alkotói fantáziával írod a „töredéket” egésszé a Gál János életében, közben ide-oda ugrálsz a történelemben. Nem, ide nemcsak fantázia kellett, hanem kitartó oknyomozó, családkutatói munka, mert csak így tűnik valóságnak, az olvasó történelemtudását meg nem hamisító olvasmánynak a könyv.
A menekülések leírása is csodálatos. (Engem is sokat foglalkoztatott a háborúk magyarokra roppant káros volta!)
Az apád és mások sorsán át a nagy bukaresti kohó hiteles bemutatása. Aztán jött a kollektivizálás, amelyik megadta a végső „löketet”, (hogy a Csíkszeredában hallottat használjam) a csíki székely falu felbomlásához. A katolikus egyházról is hiteles képet kapunk. Normális körülmények között szegény Andráskának (és sok-sok elpusztított társának) sem kellett volna meghalnia. Valószínűnek tartom, hogy a Frau Johrenddel való levelezés nagy része a te fantáziádat dicséri, de mert a leírtak mind így történtek, tényként fogadjuk el.
Nem folytatom tovább, mert nem az én tisztem értékelni a könyvedet, csak a friss élmények alapján írtam le ezeket, a „nyájas olvasó” szemével nézve a dolgokat. Egyszerűen nem tudom letenni a könyvedet! Egyes részeket háromszor is elolvastam!
Kedves István. Valószínű már többet nem találkozunk az életben, mert az én időm már erősen lejárt, de köszönöm, hogy megajándékoztál ezzel a könyvvel! Sajnálom, hogy az életben olyan ritkán találkoztunk, mert sok minden beszélnivalónk lehetett volna, hiszen annyi mindenről egyféleképpen gondolkodunk. Talán nem is véletlen, hogy találkoztunk Arghezinél és Grigorescunál! Hálás vagyok az Istennek és a Sorsomnak, hogy ilyen nagyszerű emberrel hozott egykor össze.
„Tiszta szívvel” adományoztad a könyvedet. Én is tiszta szívből kívánok neked (nektek) minden jót, még ilyen könyvek írását, ha lehet.
Baráti szeretettel: Nagy Lajos
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 336
szavazógép
2018-11-17: Emlékezet - :

Ablonczy Bálint: Bánffy Miklós, aki árral szemben haladt

Az egyik legrégibb magyar főnemesi családból származó Bánffy Miklós a magyar kultúrában is nagyúr volt. Monumentális regénytrilógiáját az elmúlt években újra felfedezték, operavezetői munkássága máig példa. Tartásból is példát mutatott, amikor az első világháború után visszatért Erdélybe, és energiáit a magyarság kulturális-gazdasági újjászervezésére fordította.
2018-11-17: Kultúra - :

Valamikor nem így volt…

Gyakran hallom e mondatot azoktól, akiket sok esztendővel megáldott a Jóisten.
Hiteltelen lenne úgy írnom a valamikorról, mintha akárcsak egy percet is megéltem volna belőle, hisz a 80-as évek végén jöttem a világra, demográfiai szakszerűséggel megfogalmazva: az Y generáció tagjaként, egy új típusú nemzedék szülötteként, melynek kialakulásában a technika száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet.