Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy libapásztor legény. Minden reggel kihajtotta a falu libáit a rétre, és egész nap terelgette őket a legkövérebb füvek felé. Egy nap észrevette, hogy az egyik liba alig kap levegőt és egyre csak tátogatja a csőrét. Belenézett a szájába, hát látta, hogy egy nagy sárgolyó van a torkában. Megfogta a nyakát, kifeszítette a csőrét, és addig-addig csepegtetett vizet a szájába, míg a sár felolvadt és a liba lenyelte. Újra tudott hát levegőt venni és enni-inni. Amikor a libapásztor elengedte, így szólt a liba:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy libapásztor legény. Minden reggel kihajtotta a falu libáit a rétre, és egész nap terelgette őket a legkövérebb füvek felé. Egy nap észrevette, hogy az egyik liba alig kap levegőt és egyre csak tátogatja a csőrét. Belenézett a szájába, hát látta, hogy egy nagy sárgolyó van a torkában. Megfogta a nyakát, kifeszítette a csőrét, és addig-addig csepegtetett vizet a szájába, míg a sár felolvadt és a liba lenyelte. Újra tudott hát levegőt venni és enni-inni. Amikor a libapásztor elengedte, így szólt a liba:
– Jótett helyébe jót várj. Megmentetted az életemet, cserébe tépd ki bátran a legszebb tollamat.
A fiú kitépte a liba legszebb farktollát.
– Meglásd, ez egy varázstoll – folytatta a liba. – Amit rajzolsz vele, az egyből életre kel.
A libapásztor este, amint hazaterelte a libákat, kipróbálta a tollat. Rajzolt egy almát, és láss csodát, az alma egyből ott termett az asztalon. Fogta magát, rajzolt egy szép nagy kenyeret: az is ott termett az asztalon. Attól fogva a legénynek megvolt mindene, amit csak szeretett volna. A faluban, sőt, a falun túl is, az egész birodalomban híre ment, hogy micsoda kincse van a fiúnak. Messzi földről jöttek a legkülönfélébb emberek, hogy megvásárolják a tollat.
Az első vevő azzal állt elő:
– Add el nekem a tolladat egy aranyért!
– Nem adom – mondta legény. – Hiszen ha akarom, rajzolok egy aranyat és az máris itt terem nekem az asztalon.
A második érdeklődő a következő ajánlatot tette:
– Add el nekem a tolladat tíz aranyért!
– Nem adom – mondta legény. – Hiszen ha akarom, rajzolok tíz aranyat és az máris itt terem nekem az asztalon.
A harmadik ajánlattevő azt mondta:
– Add el nekem a tolladat száz aranyért!
– Nem adom – mondta legény. – Hiszen ha akarom, rajzolok száz aranyat és máris itt terem nekem az asztalon.
Így hát senki nem tudott olyat ajánlani neki, amiért megvált volna kedves tollától. A libapásztor egyszer hírét vette, hogy a közeli királyság királylányának férjet keresnek. Ahhoz adják a királylányt, aki a legkedvesebb ajándékot adja neki. A libapásztor rögtön megérezte, hogy eljött az ő szerencséje. Hóna alá csapta a tollat, és felkerekedett vele leánykérőbe. Amint meglátta a királylányt, rögtön beleszeretett, és eldöntötte: vagy ez a leány lesz a felesége, vagy soha senki. Nagy büszkén előkapta a tollát, és magabiztosan belekezdett mondandójába:
– Biztosan hallottátok már a híremet. Én vagyok a libapásztor, akinek a varázstolla minden kívánságot valóra vált. Most ezt a tollat hoztam el neked ajándékba, szépséges királylány, szolgálatodra.
A királylány szája azonban lefelé görbült. Helyette atyja, a király szólalt meg:
– Ugyan, fiam, minek nekünk egy ilyen toll? Mindenünk megvan a palotában. Ha bármire vágyom, csettintek a szolgáknak és máris itt teremnek vele.
A fiú szomorúan oldalgott el a palotából. Hazament és három napig csak szomorkodott. Amikor legközelebb kiment a libákkal a rétre, hírét vette, hogy a királylány belebetegedett abba, hogy senki sem tudott kedvére való ajándékot vinni neki. Elvesztette minden erejét, gyengeségében pedig egész nap csak az ágyat nyomja, nap-nap után. A legény ettől a hírtől csak még szomorúbb lett, hiszen a szívébe zárta a leányt. Ahogyan egy fa alatt szomorkodott, odament hozzá kedves libája, akitől annak idején a tollat kapta.
– Miért szomorkodsz, gazdám? – kérdezte tőle.
A fiú elmesélte neki csúfos felsülését a palotában: hogy a varázstoll nem bizonyult megfelelő ajándéknak a királykisasszony számára. A liba azt mondta erre:
– Menj vissza a palotába. Vidd el a tollat is. Járulj a királylány elé, és ott a szeme előtt törd ketté a tollat.
A libapásztor úgy is tett. Bár nem értette a liba javaslatát, annyira szerette a királylányt, hogy bármit megpróbált volna, hogy elnyerje a szívét. Újra bekéredzkedett hát a palotába, majd a király és a királykisasszony színe előtt kettétörte a varázstollat. A királylány egyből jó kedvre derült és fel is pattant betegágyából.
– Látom, libapásztor, helyén van a szíved – azzal a leány vissza is nyerte az erejét.
A libapásztort választotta férjéül. Összeházasodtak és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
