NépmeseA libapásztor varázstolla

2018. november 17., szombat, Kiscimbora
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy libapásztor legény. Minden reggel kihajtotta a falu libáit a rétre, és egész nap terelgette őket a legkövérebb füvek felé. Egy nap észrevette, hogy az egyik liba alig kap levegőt és egyre csak tátogatja a csőrét. Belenézett a szájába, hát látta, hogy egy nagy sárgolyó van a torkában. Megfogta a nyakát, kifeszítette a csőrét, és addig-addig csepegtetett vizet a szájába, míg a sár felolvadt és a liba lenyelte. Újra tudott hát levegőt venni és enni-inni. Amikor a libapásztor elengedte, így szólt a liba:
  • Rajz: Mocsel László, 3. osztály
    Rajz: Mocsel László, 3. osztály
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy libapásztor legény. Minden reggel kihajtotta a falu libáit a rétre, és egész nap terelgette őket a legkövérebb füvek felé. Egy nap észrevette, hogy az egyik liba alig kap levegőt és egyre csak tátogatja a csőrét. Belenézett a szájába, hát látta, hogy egy nagy sárgolyó van a torkában. Megfogta a nyakát, kifeszítette a csőrét, és addig-addig csepegtetett vizet a szájába, míg a sár felolvadt és a liba lenyelte. Újra tudott hát levegőt venni és enni-inni. Amikor a libapásztor elengedte, így szólt a liba:
– Jótett helyébe jót várj. Megmentetted az életemet, cserébe tépd ki bátran a legszebb tollamat.
A fiú kitépte a liba legszebb farktollát.
– Meglásd, ez egy varázstoll – folytatta a liba. – Amit rajzolsz vele, az egyből életre kel.
A libapásztor este, amint hazaterelte a libákat, kipróbálta a tollat. Rajzolt egy almát, és láss csodát, az alma egyből ott termett az asztalon. Fogta magát, rajzolt egy szép nagy kenyeret: az is ott termett az asztalon. Attól fogva a legénynek megvolt mindene, amit csak szeretett volna. A faluban, sőt, a falun túl is, az egész birodalomban híre ment, hogy micsoda kincse van a fiúnak. Messzi földről jöttek a legkülönfélébb emberek, hogy megvásárolják a tollat.
Az első vevő azzal állt elő:
– Add el nekem a tolladat egy aranyért!
– Nem adom – mondta legény. – Hiszen ha akarom, rajzolok egy aranyat és az máris itt terem nekem az asztalon.
A második érdeklődő a következő ajánlatot tette:
– Add el nekem a tolladat tíz aranyért!
– Nem adom – mondta legény. – Hiszen ha akarom, rajzolok tíz aranyat és az máris itt terem nekem az asztalon.
A harmadik ajánlattevő azt mondta:
– Add el nekem a tolladat száz aranyért!
– Nem adom – mondta legény. – Hiszen ha akarom, rajzolok száz aranyat és máris itt terem nekem az asztalon.
Így hát senki nem tudott olyat ajánlani neki, amiért megvált volna kedves tollától. A libapásztor egyszer hírét vette, hogy a közeli királyság királylányának férjet keresnek. Ahhoz adják a királylányt, aki a legkedvesebb ajándékot adja neki. A libapásztor rögtön megérezte, hogy eljött az ő szerencséje. Hóna alá csapta a tollat, és felkerekedett vele leánykérőbe. Amint meglátta a királylányt, rögtön beleszeretett, és eldöntötte: vagy ez a leány lesz a felesége, vagy soha senki. Nagy büszkén előkapta a tollát, és magabiztosan belekezdett mondandójába:
– Biztosan hallottátok már a híremet. Én vagyok a libapásztor, akinek a varázstolla minden kívánságot valóra vált. Most ezt a tollat hoztam el neked ajándékba, szépséges királylány, szolgálatodra.
A királylány szája azonban lefelé görbült. Helyette atyja, a király szólalt meg:
– Ugyan, fiam, minek nekünk egy ilyen toll? Mindenünk megvan a palotában. Ha bármire vágyom, csettintek a szolgáknak és máris itt teremnek vele.
A fiú szomorúan oldalgott el a palotából. Hazament és három napig csak szomorkodott. Amikor legközelebb kiment a libákkal a rétre, hírét vette, hogy a királylány belebetegedett abba, hogy senki sem tudott kedvére való ajándékot vinni neki. Elvesztette minden erejét, gyengeségében pedig egész nap csak az ágyat nyomja, nap-nap után. A legény ettől a hírtől csak még szomorúbb lett, hiszen a szívébe zárta a leányt. Ahogyan egy fa alatt szomorkodott, odament hozzá kedves libája, akitől annak idején a tollat kapta.
– Miért szomorkodsz, gazdám? – kérdezte tőle.
A fiú elmesélte neki csúfos felsülését a palotában: hogy a varázstoll nem bizonyult megfelelő ajándéknak a királykisasszony számára. A liba azt mondta erre:
– Menj vissza a palotába. Vidd el a tollat is. Járulj a királylány elé, és ott a szeme előtt törd ketté a tollat.
A libapásztor úgy is tett. Bár nem értette a liba javaslatát, annyira szerette a királylányt, hogy bármit megpróbált volna, hogy elnyerje a szívét. Újra bekéredzkedett hát a palotába, majd a király és a királykisasszony színe előtt kettétörte a varázstollat. A királylány egyből jó kedvre derült és fel is pattant betegágyából.
– Látom, libapásztor, helyén van a szíved – azzal a leány vissza is nyerte az erejét.
A libapásztort választotta férjéül. Összeházasodtak és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 336
szavazógép
2018-11-17: Kiscimbora - :

Márton-napi mondókák

Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.
*
2018-11-17: Élő múlt - :

Tófalvi Zoltán: Az 1956-os forradalom romániai, erdélyi mártírjai 5.

Érmelléken
Míg a történelmi Erdély legfontosabb városaiban, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Brassóban s Székelyföld kisvárosaiban a magyarságot az anyaországi erjedési folyamatok, a Petőfi Kör vitái foglalkoztatták, és hasonló szervezkedési kísérletek is történtek – szemléletes példa erre a Nagy László nevével fémjelzett sepsiszentgyörgyi Kossuth Kör vagy a marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézetben alakult Ady Kör –, addig a Partiumban, elsősorban az Érmelléken a közbeszéd egyik témája a nemzetközi helyzet enyhülése, a „genfi szellem” közép-kelet-európai kisugárzása volt.