A fent említett intézmények megyei vezetői és képviselői múlt szerdán tanácskoztak. A szakminiszter látván az országosan általában rossznak mondható tejminőséget, az EU mezőgazdasági bizottságához fordult, hogy Románia még egy ideig haladékot kaphasson az unió szintjén kötelező extra minőség bevezetéséhez. Ugyanis nálunk a csatlakozási szerződés értelmében ez év július elsejétől csak extra minőségű tejet szabadna a tejgyáraknak átvenniük és feldolgozniuk. Ez a feltétel rengeteg gazdaság (és gazda) ellehetetlenítését jelentené, hiszen jelen pillanatban országszinten a feldolgozókhoz leadott tejnek mintegy 45 százaléka felel meg e minőségnek (amelyben milliliterenként legtöbb 400 000 szomatikus sejt és 100 000 összcsíra található). A román fél beadványát az unió jóváhagyta, és így a gyengébb minőségű tej még feldolgozható a 2009. év végéig.
Talán sokan azt is mondhatnák, hogy még van idő a tejminőség javítására. A sepsiszentgyörgyi megbeszélésen ismertetett adatok szerint azonban az állatorvosi hatóság által végzett vizsgálatok az utóbbi időben nem mutatnak javulást. A tejcsarnokokból közvetlenül vett mintáknak csak 25 százaléka felel meg az uniós higiéniai mutatóknak. Valamivel jobb a helyzet a gazdák által, a tejprémium elnyeréséért elvégeztetett vizsgálatoknál. Ám az állatorvosok szerint ez nem lehet irányadó és megnyugtató, hiszen az is megtörtént már, hogy a gazda otthonról felfőzött tejet hozott be kontrollra, amelyben persze jóval kevesebb a kimutatható összcsíra és szomatikus sejt.
Pedig az extra minőség elérése nem ördöngös dolog, csak egy kis szakértelmet, figyelmet igényel, és az előírások következetes betartását is megköveteli. Az elkövetkezőkben két fontos dologra, a tej fizikai tisztaságára és a tejhűtés fontosságára hívnánk fel olvasóink figyelmét.
A csíraszegény tej termelésének kétségtelenül egyik legfontosabb alapja a fejéshigiéniára vonatkozó előírások betartása. Ezen túlmenően a fejés, a tejtárolás, a fejés utáni kezelés és a szállítás minden egyes mozzanata és módszere jelentősen befolyásolja a tejminőséget. Az érzékszervi tulajdonságok határozzák meg a tej élvezeti értékét, amely azt jelenti, hogy a tej mennyire jó és jellegzetes ízű, szagú, színű és állományú. Ezek a fogyasztó számára igen fontos tulajdonságok, tájékoztatnak a tejnyerés és a tejkezelés tisztaságáról, gazdaságosságáról és sokszor a takarmányozási körülményekről is. A tej (annak zsírtartalma) nem megfelelően tárolva idegen, kellemetlen ízt és szagot vehet fel. Ugyanakkor az istálló levegője a tejfertőzés egyik legveszélyesebb forrása is, innen a mikrobák milliói kerülhetnek a tejbe. A jó érzékszervi tulajdonságok biztosítása érdekében a tejet az istállóból minél hamarabb el kell távolítani, majd a szükséges tejkezelési műveleteket el kell végezni. Kézi fejés alkalmazása esetén az a leghelyesebb, ha a fejősajtárba kifejt tejet az istállón kívül elhelyezett gyűjtőedénybe öntjük, vagy legalább a tárolóedényt az istálló ajtajának közelében helyezzük el. A tej gyakori áttöltögetése, pl. a fejősajtárból a mérőedénybe, majd a mérőedényből a gyűjtőkannába, növeli a fertőződés lehetőségét.
Gépi fejéskor sokkal kisebb a lehetőség arra, hogy a tej levegővel érintkezzék, így a fertőzés veszélye is csökken, feltéve, hogy minden higiénikus körülmények között történt. A vezetékes vagy a fejőházas fejés esetén még több a lehetőség kiváló minőségű tej nyerésére.
A fizikai tisztaság a fejés és a tejkezelés higiéniájának egyik fontos mutatója. Mielőtt a gyűjtőedénybe öntjük, a tejet meg kell szűrni. A fejés vagy kezelés ideje alatt belekerülő szalma, por, takarmányrészek, szőrök csak szűréssel távolíthatók el. A szűrés azonban szükséges rossz, mert csak a durvább szennyeződéseket fogja fel, míg a tejben összetapadt mikrobákat még jobban szétválasztja, és elosztja a tej tömegében. A szűrés tehát bakteriológiai szempontból nem javítja a minőséget. Többféle tejszűrőt használhatunk, de az érvényben levő állat-egészségügyi és állattenyésztési előírások értelmében tilos a műanyagból készült eszközök használata. Eléggé jónak mondhatók a szűrőkendők, de elengedhetetlenül szükséges rendszeres cserélésük, tisztán tartásuk és szagmentesítésük. A használt szűrőruhát először hideg vízben kell alaposan kiöblíteni, majd utána zsíroldó hatású tisztítószerrel kifőzni. Előzetes öblítés nélkül nem szabad forró vízben mosni, mivel a hő hatására kicsapódó tejfehérje eltömi a szűrőruhát, és onnan nehezen távolítható el.
A hűtés a szakszerű tejkezelés alapja. A frissen fejt tejnek összetett és jól észlelhető csíragátló-csírapusztító hatása van. Ez azt jelenti, hogy a fejés után egy ideig a tej összcsíraszáma nem emelkedik, sőt, némelykor csökken (baktericid fázis). A csíragátlást, illetve pusztítást a tejben eredendően megtalálható különböző specifikus anyagok, enzimek okozzák. A baktericid fázis időtartama a hűtetlen tejben a fejés után egy-két óra, ami akár 24—48 órára is megnyújtható, ha a hűtés a fejés után közvetlenül megtörténik, és a tej hőmérséklete 4—5 Celsius-fok alá csökken. Ellenkező esetben a meleg tejben a baktériumok egy-két óra múlva gyors ütemben szaporodni kezdenek, és veszélyeztetik a tej minőségét. Ha nincs lehetőségünk a gyors hűtésre, a baktériumtevékenységet mérsékelhetjük 8—10 Celsius-fokra történő hűtéssel. A tej 4 Celsius-fok alá hűtése házi használatkor viszont nem ajánlatos, mivel az ilyen tej forraláskor hamarabb kozmásodik. Még ma is eléggé elterjedt a vízbe állított kannákban való hűtés, de ezzel csak lassú hűlést lehet elérni. Széles körben elterjedtek azonban a mélyhűtő gépek, amelyek cseppfolyóssá összepréselt szénsavat vagy ammóniagázt használnak a gyors és nagy teljesítményű hűtéshez. A tej hűtését ajánlatos különálló helyiségben, tejkamrában végezni, mely nincs közvetlen összeköttetésben az istállóval.
