Mózes László
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának elutasítása azt jelzi, hogy a román állam eldöntötte a restitúció leállítását – nyomatékosította Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, miután a legfelsőbb bíróság jogerősen kimondta: az egyház nem kaphatja vissza az iskola épületeit. Hozzáfűzte, az elutasító ítélet azt is jelzi, hogy az állam a református egyházat hazugnak, tolvajnak és csalónak tekinti, mert az olyasmit igényelt vissza, ami – az ítélet szerint – soha nem is volt az övé; s hogy mindezt a centenárium „előestéjén” mondták ki, rendkívül rossz üzenet.
Az elbátortalanító, hitünket és erőnket megtörni kívánó „rossz” üzenetek sokasodnak, szorongásunk, nyomasztó közérzetünk pedig fokozódik. És bár a Mikó súlyos láncszem ebben a folyamatban, nem csupán erről az iskoláról van szó, ugyanis már 2014-es visszaállamosítása előtt egyértelművé vált, hogy a sepsiszentgyörgyi kollégium csupán ürügyet jelent az általános egyházi restitúció teljes leállítására. A Mikó önmagában is jelentős veszteség, ám ha egymás mellé tennénk azokat az ingatlanokat, földterületeket, amelyek szintén arra várnak, hogy egykori tulajdonosaik, az erdélyi magyar történelmi egyházak visszakapják, ijesztő sorozatot láthatnánk.
A restitúciós folyamat leállításában – bár jogerős bírósági határozatokra, függetlennek és önállónak mondott igazságszolgáltatásra hivatkoznak – az a legaggasztóbb, hogy valójában az látszik: kísért a múlt, a kommunista és totalitárius diktatúra szellemisége. Magát a Mikó-ügyet is feljelentők alapozták meg, ám ezzel együtt elindult egy olyan lavina is, amely maga alá temetett szinte minden visszaszolgáltatási kérelmet.
Kísért tehát a múlt, az elfeledettnek tartott, bólogató pártaktivisták, mindentudó elvtársak, besúgók és szekusok alantas összefonódásán nyugvó időszak. S hogy ma megtörténhet mindaz, amit érzékelünk, azért is lehetséges, mert ’89 decembere után úgy tűnt, az aljasság nyomtalanul elillan, s a jellemtelenek sokasága hirtelen megrögzött demokratává alakul. Nem változtak át, csak más köntösbe bújtak, és maradtak, akik voltak.
S mindazok, akik most hittel ünnepelnék a száz esztendőt, s még gondolkodnak is, mi több, netán szövetségeseket látnának egy korszerűbb ország megteremtésében szintén érdekelt nemzeti közösség tagjaiban, beláthatják, hogy a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása nem csupán az erdélyi, székelyföldi magyarok vesztesége. Az valójában mindazoké, akik ténylegesen érdekeltek abban, hogy a jogszerűség végre azonos legyen az igazságossággal.
De eljön majd ez a pillanat, nem csupán azért, mert változnak az idők, és igazukat sokan követelik, hanem mert – miként állásfoglalásában írja az Erdélyi Református Egyházkerület – „Karácsony előtt, adventben arra tekintünk, aki azért jött erre a földre, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Ezért ügyünk nyerésre áll.”
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
