December 1-jén mutatja be a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színház Székely Csaba Nem éppen 1918 (Nu chiar 1918) című darabját Cristian Ban rendezésében. A színház közleménye szerint az alkotók úgy próbálják megközelíteni a centenárium témáját, hogy ezzel interkulturális párbeszédet kezdeményeznek, kapcsolódási pontokat keresnek a helyi románok és magyarok között, mindkét közösséget megszólítva egy magyar anyanyelvű drámaíró és egy román rendező alkotása által. A hivatásos feljelentőként ismert Dan Tanasă, amint megtudta a bemutató hírét, azonnal ráharapott, levélben kérve számon a színház vezetőségétől a „nemzetáruló” cselekedetet, éles hangon bírálva blogján is az igazgatónőt, aki nem késett a válasszal. Sőt, a drámaíró és a társulat tagjai is hozzászóltak a vitához.
„A Nem éppen 1918 egy meglepetésekkel operáló darab. Könnyű komédiának tűnik, de van egy árnyaltabb oldala is: szó van benne korrupcióról, zsarolásról és tisztességtelen kapcsolatokról, amelyek átszőnek egy rendszert. Megmutatja, mit valósítottunk meg 1918 eszméiből, hogyan érezzük magunkat ebben az országban a Nagy Egyesülés után száz évvel. Gyakorlatilag a pénz, a boldogság és a hazafiasság kapcsolatáról beszél a mai Romániában” – idézi Székely Csabát a közlemény, amelyben a színház vezetősége hangsúlyozza: korábbi tapasztalataik alapján – amelyek során mindig humorral kezelték a román–magyar együttélés egyes aspektusait – bíznak abban, hogy ezúttal is sikerül ráirányítaniuk etnikailag vegyes közönségük figyelmét egy olyan eseményre, amely egyoldalú megközelítése miatt nagyon sok félreértésre, meg nem értésre ad okot románoknak és magyaroknak egyaránt. Az Andrei Mureșanu Színház kötelességének érzi, hogy olyan kulturális eseményeket hozzon létre, amelyek nem a helyi közösség különböző rétegeinek elkülönülését, hanem az egymáshoz való közeledését célozzák – áll a közleményben.
Dan Tanasă levelében olyan információkat kért az Andrei Mureșanu Színház vezetőségétől, hogy mennyibe kerül a darab színrevitele, mi a témája, játszották-e már korábban ezt az előadást, és ki döntötte el, hogy éppen ezt mutassák be a nemzeti ünnepen.
A sepsiszentgyörgyi román társulat vezetője, Ana-Maria Popa válaszában kifejti, a hozzávetőleg 50 000 lejbe kerülő előadást a művelődési minisztérium is finanszírozza, a darab nem történelmi dráma, hanem komédia, természetesen nem játszották még eddig ezt az előadást, hisz most lesz a bemutatója, és amint ez lenni szokott, az igazgatónő a művészeti tanáccsal közösen még az év elején döntött arról, hogy ezt a produkciót mutatják be a centenárium alkalmából.
A blogon közzétett vádakra az igazgatónő Facebook-oldalán válaszolt, rámutatva: a plakáton szereplő kis magyar zászló a térségben élő magyar kisebbséget jelképezi, ebben nincs semmi sértő vagy felháborító, senki sem kényszerítette őt ennek az előadásnak a bemutatására, nem ő tehet róla, hogy a prefektúra nem vette be ezt a produkciót a centenáriumi események sorába, Dan Tanasănak pedig azt ajánlotta, hogy nézze majd meg az előadást, és a tények ismeretében fejtse ki véleményét, a mostani támadása ugyanis minden alapot nélkülöző feltételezéseken alapszik.
„Dan Tanasă nagyot nőtt a szememben, hiszen az utóbbi időben elkezdett vadul érdeklődni a kortárs színház iránt – jelentette ki a Maszol.ro portálnak Székely Csaba. – Eddig sima magyarellenes feljelentőembernek néztem, de most már látom, hogy komolyan foglalkoztatja a kultúra. Az elmúlt időszakban több bejegyzést is szánt általam írt daraboknak, az ezekből készült előadásoknak, ami nagyon nagy lépés, hiszen a »kultúra« nincs benne az első tíz szóban, ami eszembe szokott jutni Dan Tanasăról. Remélem, hogy ha ideje engedni fogja, el is látogat majd azokra az előadásokra, amelyeket most reklámoz” – mondta Székely Csaba a nemrég Marosvásárhelyen bemutatott Vitéz Mihály című, ugyancsak általa írt darab körüli vitákra utalva.
Sebastian Marina színész Facebook-oldalán kijelentette: örül, hogy játszhat ebben az előadásban, mert sok nagyszerű alkotóval dolgozhat együtt abban a városban, amely embert formált belőle, mert feleségével házastársakat alakítanak a színpadon, mert ez a projekt bosszant néhány „ijedtet”, akik úgy gondolják, hogy december elsején csak ódákat lehet zengeni a színpadról, és mert bár semmi szenzációs nincs ebben az előadásban, egyesek úgy beszélnek róla, „mintha apokalipszist jelentene a történelem során oly gyakran sújtott, olyannyira elnyomott románokra”.
