Tegnap este az egykori székely katonanevelde épületének utcai boltívénél, a 2009-ben felavatott Kratochvil Károly-mellszobor előtt a Történelmi Vitézi Rend (TVR) Kézdiszéki Állománya szervezésében emlékeztek Kratochvil Károly parancsnokra és a legendás hírű Székely Hadosztály megalakulásának centenáriumára. A résztvevők száma nem haladta meg az ötvenet, de ennek ellenére a rendőrség és a csendőrség éber figyelemmel kísérte a félórás rendezvényt.
A szobornál díszőrséget állt a Pál Olivér által vezetett Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület és a 24. Hagyományőrző Határvadász Egyesület két tagja, Préda Barna és Szima Csaba. A megjelenteket v. Ambrus Ágnes, a TVR Kézdiszéki Állományának székkapitánya köszöntötte, emlékeztetett a kettős évfordulóra: Kratochvil Károly 149 éve született, és száz esztendővel ezelőtt alakult meg a Székely Hadosztály.
A magyar himnusz közös eléneklése után a székkapitány felidézte a Székely Hadosztály hősi helytállását, amely 1919 januárjától kezdődően megpróbálta a lehetetlent: megvédeni a szülőföldet, a magyar hazát. Győzhetett volna a Székely Hadosztály? – tette fel a kérdést a székkapitány, aki szerint számukra ez nem volt kérdés, de nekünk ma mégis fel kell tennünk, és azt kell válaszolnunk, hogy sajnos nem győzhettek, mert nemcsak a szemben álló ellenséggel kellett harcolniuk, hanem a „saját nemzeti hadseregükkel” is. A Tanácsköztársaság időszakában, az ún. „Őszirózsás forradalom” idején a Károlyi-kormány nemhogy segítette volna a Székely Hadosztályt, de minden eszközzel akadályozta őket, a kommunista kormány félt attól, hogy ha a Székely Hadosztály ütőképessé válik, akkor ellenük fordulhat. Ambrus Ágnes arra is emlékeztetett, hogy Márton Áron püspök is a Székely Hadosztály katonája volt.
V. Bartha Imre, a Dálnoki Veress Lajos Székely Törzs törzskapitánya arról beszélt, hogy az erdővidékiek csatlakoztak először a Székely Hadosztályhoz. Az ünnepségen közreműködtek a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor- és a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd-iskola tanulói, Füleki Katalin és Gábor Judit tanítványai, akik az alkalomhoz illő katonadalokat adtak elő. A megemlékezés koszorúzással és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
