Január 4. után. Az árapataki egyezmény értelmében az önkéntesek, a Kossuth-huszárok és a 12. honvédzászlóalj katonáinak egy része letette a fegyvert és távozott Háromszékről. A többiek a falvakban szétszóródva rejtőzködnek.

Január 5. A háromszéki katonákat Sepsiszentgyörgyre rendelték, hogy másnap Brassóba vonuljanak a hűségeskü letételére. A kis létszámban megjelentek Gál Dániel szónoklatának hatására megtagadták az eskü letételét és hazamentek.
(Bem tábornok Bukovinába átkelve Dornavátráig üldözte a császári csapatokat, ahol ismét vereséget mért rájuk.)

Január 6. Puchner kiáltványban üdvözölte a „székely nemzet megtérését”. A császár iránti hűséget megerősíteni szándékozó kiáltvány hatástalan maradt.

Január 7. Gedeon minden háromszéki faluból két-két ötven és hatvan év közötti embert rendelt Brassóba. Itt kikérdezte és tájékoztatta őket az árapataki szerződés felől, majd mint a falvak képviselőivel, velük is letetette a hűségesküt. Heydte megszállta és leromboltatta a bodvaji hámort.

Január 9. Sárosi Ferenc, a bodvaji dúlás hírét véve, egy kisebb csapattal elfoglalta és megsarcolta Szászhermányt.

Január 10. A Kiskomité megakadályozta a háromszéki tisztségviselők felesketését a császár hűségére.
Háromszék követei, Macskási Antal és Gyárfás Károly találkoztak Bem József tábornokkal, majd hazaindultak, magukkal vive Bem felhívását a székely haderő csatlakozására, valamint a Gábor Áront főhadnaggyá és Gál Sándort ezredessé kinevező parancsot.